Századok – 1987

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története I. kötetéről (Barabás László - Szabó Géza) 673

BESZÁMOLÓ 683 megoszlásának felvázolásánál a kutatás legújabb eredményeit is. Kitér a román problémára is, melynek során minden magyar történésszel egyezően elveti a dákoromán elméletet, mely szerint a románok lettek volna Erdély őslakói. Ezt követi a szerző művének legterjedelmesebb, s egyúttal legnehezebb, ám sikerült része, a politikai viszonyokat tárgyaló alfejezet. A kellő előmunkálatok hiánya és a korszak bonyolult viszonyai ellenére a bemutatás jól sikerült. III. Béla belpolitikája kapcsán tárgyalta a vitatott hitelességű jövedelemösszeírásokat is. Györffy Györggyel szemben azonban a szerző ezeket csak a magyar királyi jövedelemforrások megnevezésének mértékéig tartja hitelesnek. A bíráló úgy érezte, hogy ezt a kérdést nem tudja eldönteni. A tatárjárásról szóló rövid fejezet jól összefoglalja a pusztító katasztrófa előzményeit és következményeit. Borossy András legsúlyosabb kritikája a hadsereg létszámának megállapítását illette. Teljesen lehetetlennek tartotta, hogy Barbarossa Frigyes százezres sereggel vonult volna át Magyarországon. „Hans Delbrück, Ferdinand Lot, Karl Ferdinand Werner, С. F. Verbuggen és Philippe Contamine kutatása alapján megállapítható, hogy Barbarossa Frigyes korában egyetlen nyugat-európai ország sem tudott 100 000 főnyi hadsereget kiállítani." 1189-ben Barbarossa Frigyesnek szerinte maximum 30-40 000-es átvonuló serege lehetett, jóllehet ezen belül a nehézlovasság létszáma jóval meghaladhatta a magyar királyság nehézlovasainak számát. A bíráló nem tartotta helytállónak a magyar és mongol hadsereg létszámára vonatkozó létszámadatokat sem. Az ország fegyveres erejét a 12—13. század fordulóján legfeljebb 40-50 000 főre becsülte Borossy András, így túlzottnak tartotta azt a kötetben található megállapítást, mely szerint 1163-64-ben harmincezres magyar sereg hatolt volna be Dalmáciába. Erősen eltúlzottnak tartotta a magyar hadsereg 60-70 000 főre becsült létszámát. Figyelembe véve, hogy az ország keleti fele már megszállás alatt volt, és hogy nem volt még minden csapat a király táborában, a magyar sereg létszáma nem lehetett nagyobb 20-25 000 főnél, a tatároké pedig ennél valamivel több. Az elmondottakkal együtt Borossy András Kristó Gyula művét a magyar történettudomány nagy nyereségének tartotta. Stenega Lajos, a tudományok doktora, geofizikus, térképész a kötet térképeit vette alapos vizsgálat alá. S hogy a felkérésnek a nyilvános vitán a vizsgálati szempontnak megfelelően eleget tudjon tenni, a bírált kötet térképeiről diasorozatot készíttetett. Viszonyítási pontként ő is a Hóman-Szekfű-féle magyar történetet választotta. A két kötet térképeinek összevetéseiből az derült ki, hogy technikailag semmiféle haladás nem történt, sőt, a bírált kötet térképnek nevezett mellékletei meglehetős visszalépést mutatnak. Az előző mű első kötete kb. ugyanezt a kort öleli fel, de míg annak valamennyi térképe színes, addig a jelen kötetben csak kettő, de éppen azok lehettek volna fekete-fehérek is. A szín nem technikai kérdés, hanem információhordozó szerepe van, az olvashatóságot segíti elő. Ezeknek a térképeknek egy részét sajnos egyáltalán nem lehet értékelve olvasni. Nincsenek megszerkesztve, úgy tűnik, hogy azok egy jó szándékú amatőr rajzocskái. Egy-egy térképen 6—8 jelfajtánál többet nem szabad alkalmazni, különben azokat csak igen nehezen lehet dekódolni. Sajnos több olyan térkép van az első kötetben, amelyen 12-18-20 fajta jelkulcs van, így azok a szemléltetés, további információk