Századok – 1987
ÁLLÁSPONTOK; VÉLEMÉNYEK - Fügedi Erik: A Mohács előtti kutatás helyzete Magyarországon 661
664 ÁLLÁSPONTOK, VÉLEMÉNYEK 664 A latin nyelv ismeretének hiánya ma világjelenség, ez indít arra, hogy külön és egyenrangú jelenségként foglalkozzam azokkal a kiadványokkal, amelyek középkori latin (német) szövegeket adnak közre magyar fordításban, s amelyek „a történetírás és közönsége közötti bizalom helyreállításának biztos jele" (Szakály F., Századok 1980, 332.). Kiadóink szinte versengenek a régi szövegek, hasonmás-kiadások, fordítások megjelentetésében. Az Európa Kiadó hosszabb szünet után 1977-ben „Bibliotheca Historica" (szerk. Katona Tamás) címen megindított új sorozatában részben teljes forrásokat, részben szemelvényeseket, részben tematikusan gyűjtött részforrásokat és kisebb iratokat jelentetett meg, nemegyszer kitűnő tudósok (pl. Horváth János) fordításában. A Szépirodalmi Kiadó „Magyar ritkaságok" sorozatában 1983-ban két középkorral foglalkozó kötet látott napvilágot, ugyanennek a kiadónak „Olcsó könyvtárában" is találunk középkori forrásokat magyar nyelven. Az újvidéki Fórum Kiadó a Kapisztranói János csodáiról készült jegyzőkönyv és az újlaki városi jogkönyv magyar szövegét adta ki (Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon (Ford. Hegedűs A.) 1983). A sorozatok középkori irodalmunk megismerését segítik elő, ezért fontos helyet foglalnak el múltunk megismerésében. A kiadók érdeküket szem előtt tartva elsősorban a nagyközönségre gondoltak, de talán gondolni kellene az egyetemi hallgatókra is. A könyvkiadás általános színvonalának emelésén kívül főképpen ez a szempont diktálja olyan követelmények felállítását, amelyeknek ezek a kiadványok ma még nem tesznek eleget. Az első ilyen a jegyzetelés (amely sajnos általában gyenge), a név- és tárgymutató (amely az esetek többségében teljesen hiányzik) és végül az a teljesen gyakorlati követelmény, hogy a kötetek olcsók legyenek. Az utóbbi követelménynek mindkét kiadó eleget tesz, a ,.Magyar ritkaságok" kötetei olcsók, az „Olcsó Könyvtár"-éi még olcsóbbak, az Európa Kiadó egyes bibliofil kötetei olcsó, fűzött kiadásban is megjelennek. Mindhárom sorozat még fiatal, a jövőre vonatkozólag mégis fel kell vetnem azt a kérdést, hogy milyen további kiadványok megjelentetése lenne kívánatos. Anélkül, hogy valamiféle kész tervvel a kiadók hatáskörébe bele kívánnék avatkozni, rá kell mutatnom arra, hogy a régi (a „Monumenta Hungarica" sorozatban 1959—1961 között megjelent), részben szemelvényes fordításokat (pl. Bonfini, Küküllei, a Névtelen minorita) mindenképpen érdemes lenne átdolgozni és teljessé téve kiadni. Történeti forrást is jelentenek nyelvemlékeink, amelyeknek száma — főképp a rövidebb, néha csak néhány soros szórványoké az utóbbi időkben örvendetesen megszaporodott, corpusuk még nincs, csak „szórvány"-közlésük. Összefoglalva: a tudományos forráskiadás a szűkebb történeti-szakmai vonalon csődbe juottt, a fordítások területén is lenne tennivaló. Javaslatot mégsem érdemes most készíteni, mert 1983 elején Klaniczay Tibor elnöklete alatt megalakult a „Kulturális és történeti emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása" elnevezésű kutatási főirány koordináló bizottsága, amely terveit elkészítette, és azokat remélhetőleg hamarosan a történészekkel is megvitatja, és őket a realitások talaján álló színvallásra készteti. 4. Áttérve a nyomtatott vagy sajtó alatt lévő termés általános jellemzésére, azt kell kiemelnem, hogy az egész 1000-1526 közötti korszakot átfogó munka egyetlenegy jelent meg, a kronológia (Magyarország történeti kronológiája (főszerk. Benda K.) I. a kezdetektől 1526-ig, 1981). A „tízkötetes" középkort tárgyaló része minden jel szerint még hosszabb ideig várat magára. Feltűnő, a feldolgozások időbeli megoszlása. A nagy monográfiák csakúgy, mint a
