Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638
ZSIGMOND CSÁSZÁR ÉS VELENCE 649 állított a maga oldalára.4 4 Anglia és Brugundia Franciaország elleni háborúja, valamint a baszk kalózok akciói ugyancsak állandóan fenyegették a tengerhajózás biztonságát, a Gibraltáron innen, a Földközi-tenger nyugati medencéjéban pedig a számos támaszponttal rendelkező aragóniai kalózok jelentettek veszélyt. Zsigmondnak sikerült megnyernie a genovaiakat is, akik szintén ebben a térségben fenyegették a velenceiek hajózását. A Flandriába menő kereskedelmi hajók útja vagy kockázatossá vált, vagy csak jól felszerelt hadigályák védő kíséretével lehetett biztonságos, ami viszont igen nagy költségeket rótt a velenceiekre. Vajon a császár által ismételten megszigorított blokád következményeinek tudható be az, hogy a gazdasági háború végén, 1431 —1433-ban mind a Földközi-tenger nyugati medencéjéből, mind Brügge és Southampton kikötőiből elmaradtak a gályajáratok? 4S fid. 2. ábra) A Fekete-tenger felé csupán egy velencei hajókaraván indult 1432-ben, Levantébe pedig el sem indult, amire a korábbiakban generációkon át nem volt példa. Ennek nyomós okát abban láthatnók, hogy Zsigmond legmegbízhatóbb közel-keleti szövetségese — Kara Juluk, a félelmetes „Fekete Pióca", Oszmán ibn Tur Ali — benyomult Szíriába. Kara Juluk, a „Fehér Ürü" (Ak-kojunlu) néven ismert türkmén hordák ura, Timur szövetségeseként Diarbekr (Amida) székhellyel nagy területeket vont uralma alá az Eufrátesz felső folyásánál, Anatólia keleti részén. Sah Ruh iráni uralkodóval, Timur fiával együtt állandóan fenyegette az Oszmán Birodalom keleti határait. Kurkmasz arab sejkkel szövetségben többször is — például 1429/30-ban — megverték az aleppói és a damaszkuszi mameluk alkirályokat. Kara Juluk kölcsönös követküldés révén 1412-től folyamatos kapcsolatban állt Zsigmonddal. Az 1420-as években meghódította a Tigris és az Eufrátesz közének nagy részét (Bagdadot is beleértve) — ezt követően nevezte Zsigmond „Mezopotámia urának és Tatárország császárának" — és így átvágta a Perzsa-öböl felé vezető kereskedelmi főútvonalat. Szíriai betörései miatt Kara Juluk a velenceiek réme lett. Már jöttének hírére áruikkal együtt pánikszerűen menekültek hajóikra, miként az Giorgio Dolfin krónikájának 1418 októberi bejegyzéséből kitűnik. Egyik Aman (Hamad) és Tripolisz környéki rajtaütése alkalmával már 1413 őszén súlyosan bántalmazta a velenceieket, megfosztotta őket pénzüktől és áruiktól.46 Ezek az adatok azt tanúsítják, hogy Kara Juluk lépései Zsigmond gazdasági háborújához kapcsolódtak, 1430 szeptemberében levélben hozta a császár tudomására, hogy 1431 nyarán Sah Ruhhal együtt támadnak a törökre, majd ismét Szíriára.4 7 Ugyanígy az sem volt véletlen, hogy 1418 nyarán — közvetlenül azután, hogy a fegyverszünet lejártával a velenceiek benyomultak az aquileiai patriarkátus területére — Dzseferimberdi, az aranyhorda kánja, lecsapott a Don menti Tanára, és ott minden velenceit lemészároltatott. Dolfin becslése szerint a velencei kereskedelemnek mintegy 50—60 000 dukátnyi kárt okozott. Zsigmond követei ugyanis 1412-ben azzal a céllal indultak a tatár kánhoz, hogy rábírják egy összehangolt Velence-és törökellenes fellépésre, valamint az ősi selyemút újbóli megnyitására.4 8 4 4В. U. Hucker: Die Kontinentalsperre Kaiser Siegmunds und seine wirtschaftlich-diplomatischen Aktivitäten im Nordsee-Küstenraum (1412-1431), kézirat a bambergi egyetem történeti tanszékén. 4 5 A. Tenenti-C. Vivanti: Les grands trafics d'état à Venise. Les Galères da Mercato (1332-1534). Annales ECS. 16/1961. 1431-1433. *6W. von Stromer: Siegmunds Gesandte ... Uó'.: Die Schwarzmeer- und Levantepolitik (térképvázlattal) mint a 9. jegyzet. Cronica Dolfin: III. 328., 710., 801. 4 7 W. von Stromer: Diplomatische Kontakte des Herrschers vom Weissen Hammel, Uthman genannt Qara Yuluq, mit dem Deutschen König Sigismund. Südost-Forschungen 20/1961. 267-272. Uo.: Eine Botschaft des Turkmenenfürsten Qara Yuluq an König Sigismund auf dem Nürnberger Reichstag im März 1431. JfL. 22/1962. 433-441. 48 Cronica Dolfin: III. 699-704. H. Heimpel: Zur Handelspolitik . . . (mint a 4. jegyzet) passim. W. von Stromer: Siegmunds Gesandte .. . 596. Uö.: Schwarzmeer- und Levantepolitik . . . 609. Tana elpusztításáról: F. Thiriet: Régestes des Délibérations du Senat de Venise concernant la Roumanie. Paris 1959. II. 168., 172. В. Spuler: Die goldene Horde. Wiesbaden 1965. (2) 398.
