Századok – 1987

KÖZLEMÉNYEK - Stromer; Wolfgang von: Zsigmond császár Velence elleni kontinentális zárlata és a nemzetközi kereskedelmi utak áthelyeződése (1412-1413;1418-1433) 638

ZSIGMOND CSÁSZÁR ÉS VELENCE 641 békében formálisan ugyan, de elismerte a birodalom Terrafermára formált igényét.. Ezt Prágában 1437. augusztus 17-én nyilvánították ünnepélyes keretek között hűbérbirtokká, s ezzel az ellenségekből szövetségesek lettek, frigyük Milánó ellen irányult.10

Gazdasági hatásait tekintve Zsigmond kontinentális zárlatát kétségtelenül Napóleonéhoz lehet mérni, súlyukat és tartósságukat véve alapul gazdaságpolitikai eredményei felül is múlták a korzikaiét. Mindenekelőtt azért, mert a közép-európai kereskedelem előtt új szárazföldi és tengeri utakat nyitott meg, ezen útvonalak csomópontjain kiváltságokat szerzett meg a német kereskedők számára, továbbá új, kivitelre termelő kézműipari ágak alapítását segítette elő Közép-Európában. Velencével szemben minimum részsikernek tekinthető az a tény, hogy a Fondaco dei Tedeschi irányítását maguk a kereskedők vehették kézbe. В I. Az eddigi elmarasztaló ítélet részben úgy született meg, hogy a háborús nyilatkozatokat, melyek szerint Velencét Zsigmond fegyverrel és a kontinentális zárlattal akarta „megsemmisíteni"', szó szerint vették, és a háború végcéljának tekintették. Valójában azonban ez nem volt lehetséges, a tervekben sem szerepelt, és nem is állt az uralkodó szándékában. A közép-európai gazdaság számára Velence volt a legkedvezőbb kikötő, a bányászati és kézműipari termékek átrakóhelye, továbbá a Levante és a Földközi-tenger valamennyi szükséges és keresett árujának beszerzési forrása. Ezért volt a császár mindig tekintettel a hazai ipar igényeire, amikor fegyverszünetet kötött, illetve ismételten elhárította a kereskedelmet gátló akadályokat, továbbá egyes városok — mint Boroszló, Nürnberg, Ulm és a svábföldiek — kereskedő polgársága számára nem tartotta kötelezőnek a zárlatot.11 A blokád teljes fenntartása egyébként sem volt lehetséges. Gazdaságpolitikai céljai eléréséhez nem is volt szükséges. Ehhez elegendőnek bizonyult a velencei kereskedelem tartós zavarása. A császár katonai és politikai céljainak megvalósításához a hadi fontosságú javak, azaz a fegyverek, a hajózási felszerelések és az előállításukhoz szükséges fémek hatásos embargója volt szükséges. A színes- és a nemesfémek nélkülözhetetlenek voltak Velence ipara, hajógyártása számára, nélkülük nem tudta betölteni a világkereskedelemben játszott szerepét, ezért létfontosságú volt Németországgal és Magyarországgal folytatott kereskedelme. Ebből következően minden tartósnak bizonyuló zavar érzékenyen érintette Velencét és gazdasági hatalmát. Már 1346-ban megállapították a szenátusban: „. . . cum strata Alamanie sit utilissima multum nostris mercatoribus et mercimoniis eorum . . . ut non sít impedimentum pro modico tantum bonum."12 A korabeli világtermelés rezének és ezüstjének mintegy harmada származott a magyarországi és az erdélyi bányákból, valamint a Német Középhegységből, illetve feltehetően belőlük került ki az arany hozzávetőlegesen egyharmada is. Erre épült a pénzverés, a hajó- és a fegyvergyártás, a háztartási eszközök és a szerszámok készítése, amelyek a Levantébe irányuló kivitel mintegy felét tették ki. A nürnbergi fémművesség félkész- és feldolgozott árui — a drót, a bádog, továbbá a tűk, kések, ollók, edények és fegyverek stb. — mint „merze del fontego" jelentékeny s egyben pótolhatatlan részét 1 °H. Kretschmayr: Venedig ... II. 343. és a következő oldal, ill. 632. Regesta Imperii XI. 9478. 11178., 11883. sz. (Továbbiakban:Reg. Imp.) "Я. Simonsfeld: Fondaco ... I. 327., 334-336., 348., 350., 352., 359., 402-405., 413. Deutsche Reichstagsakten (Továbbiakban: RTA.) 10. köt. 114. 67. sz. O. Schiff: 79. W. Stieda: 154. 32. sz .Reg. Imp.: XI. 4520., 7239., 11898. 12

R. Cessi: 71.