Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Senga Toru: IV. Béla külpolitikája és IV. Ince pápához intézett "tatár-levele" 584
IV. BÉLA KÜLPOLITIKÁJA 599 aki ugyan helyesen 1247-re tette Carpini magyarországi kitérőjének időpontját, és mivel számára bizonytalan a házasságkötés időpontja, nem tudta teljes bizonyossággal megállapítani azt sem, hogy mikor íródott a luxemburgi feljegyzés.7 5 Meg kell említenünk, hogy a tanulmányunk elején idézett, Béla IV. Ince pápának — évszám nélkül - november 11-én írt levele befolyásolhatta a történészeket Béla fia, István házasságkötése időpontjának meghatározásában. Amint a későbbiekben látni fogjuk, a kutatók a levél keltét az 1248 és 1254 közti időszakra teszik. A levél keltének gyakran az 1254. évet jelölik meg, és ennek megfelelően a házasságkötés időpontját ugyanakkorra helyezik. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a levél a házasságkötés létrejöttéről szól, ami csak annyit jelent, hogy ez az esemény a levél kelténél korábban történt meg. Tehát a házasságkötés időpontjának megállapításakor nyugodtan elfogadhatjuk a luxemburgi feljegyzésből adódó kronológiát, amely az 1247. évre mutat. Arra is, hogy a feljegyzés mikor íródhatott, maga a szöveg adja meg a választ. Úgy véljük, hogy a feljegyzés is röviddel a házasságkötés után készült, amire annak soraiból lehet következtetni, miszerint e lakodalmat ,,nemrégiben'' (noviter) tartották meg. Bizonyára nem követünk el nagy hibát, ha azt feltételezzük, hogy a házasságkötés 1247 nyarának végén vagy őszén jött létre, és a feljegyzés pedig 1247 őszén készült.76 Az előadottak fényében azt mondhatjuk, hogy az 1247. év a magyar király külpolitikájának szempontjából figyelemre méltó esztendő volt. Emlékezzünk vissza arra, hogy röviddel a tatárjárás után Béla egyik lányát, Annát feleségül adta Rosztiszlavhoz, de ez inkább a király Halics felé irányuló terjeszkedési politikájával volt kapcsolatos, mint a tatárok elleni óvintézkedésekkel. Fordulópontot jelentett Béla halicsi politikájában az, hogy a jaroszlavi csata után Danyiil hatalma megszilárdult Halicsban és az is, hogy Danyiil látogatást tett Batunál. Ilyen körülmények között jött létre 1246 szeptemberében a magyar—halicsi szövetség, amelyet Konstancia és Lev házasságkötése teremtett meg. Végül, de nem utolsósorban az 1247-ben keletről érkező hírek a tatárok Európa elleni zászlóbontásáról döntően hathattak Béla akkori politikájára. A király talán ezért is hagyott fel egyelőre az osztrák tartományok elfoglalásának tervével, s ennek következtében a Frigyes császárral szembenálló pápa végül Gertrudot, Frigyes herceg unokahugát szemelte ki a tartományok örököséül.7 7 A magyar királynak a tatárok visszatérésétől való félelme 1248-ban sem szűnhetett meg, tekintettel arra, hogy — amint már említettük — Béla 1247-ben Carpinitől hallotta, hogy a tatárok három vagy négy éven belül Cumaniáig fognak jutni, és onnét majd Magyarországot is megtámadják. A pápa közel két és fél hónappal Carpini Lyonba érkezése után, 1248. január 22-én levelet intézett Danyiilhoz, melyben utasítja őt arra, hogy értesítse a Ruszban levő német lovagrend tagjait, ha ismertté válik a tatár sereg keresztények elleni készülődése. A levél szerint a pápa rajtuk keresztül fog értesülni a hírről, és fontolóra veszi, hogy milyen módon lehet ellenállást tanúsítani a tatárokkal 1S D. Sinor: John of Piano, 206. 76 Vö. Napkelet, 239. 17 Azt, hogy IV. Béla felhagyott ezen tervével általában nem hozzák kapcsolatba a vészhírrel. Vö. A. Huber: Geschichte, I. 516.; Pauler Gy.: M NT. II. 215.; Vác lav Novotny: Ceské dejiny. 1/3. Praha 1929. 781.; A. V. Florovszkij: Csehi, 215-219.; Friedrich Hausmann: Kaiser Friedrich II. und Österreich. in: Probleme um Friedrich II. Hrsg. v. Josef Fleckenstein. Sigmaringen 1974. 286.; Richard Marsina: Premysl Otakax a Uhorsko. Folia Historica Bohemica 1 (1979) 40.
