Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Solymosi László: Egyházi és világi (földesúri) mortuarium a 11-14. századi Magyarországon 547
580 SOLYMOSI LÁSZLÓ jobbágy, várjobbágy vagy egyházi nemes jobbágy követte el — egyformán az ingatlanok és az ingóságok elvesztésével járt együtt.13 4 A servilis állapotúakat még az a veszély is fenyegette, hogy eladják őket, s akkor mindenük elveszik. Nana fia Nana 1256-ban eladta sasadi libertinusát, de a libertinus javait, ingatlanait és ingóságait egyaránt megtartotta magának.135 Bizonyos rétegeknél a végrendelkezési jog és a földesúri mortuarium elterjedése után is változatlanul fennállt a lehetőség, ha nincs örökösük, minden urukra száll. Ettől legfeljebb a földesúr különleges kegye mentette meg őket. A veszprémi káptalan 1272-ben a Balaton-felvidéken lakó néhány paloznaki kondicionáriusának megváltoztatta helyzetét, néhányat jobbággyá tett, másoknak pedig pontosan megszabta kötelezettségét. Egyúttal azt is elrendelte, ha közülük valaki gyermek hátrahagyása nélkül hal meg, annak javait ugyanazon kötelezettség terhe mellett teljes egészében az kapja meg, akit a rokonságából leginkább megillet.13 6 A Balaton-felvidéki Csombkesziben Álnok fia Alus torlót, minthogy fiúgyermekei nem voltak, az a veszély fenyegette, hogy halála után mindene földesurára, a veszprémi káptalanra háramlik. Ezért 1315-ben arra kérte a káptalant, hogy két vejét, lányaival szerzett „fiait", tegye birtoka és torlói feladata örökösévé. A káptalan teljesítette a kérést. CJgy intézkedett, hogy Alus halála után a két vő közösen örökli annak egész birtokát, de előzőleg Alus nekik ajándékozza vásárolt szőlejét, és a vők az apóst és az anyóst magukhoz veszik. A torlói kötelezettséget azonban haláláig Alus, utána pedig két veje közösen teljesíti.13 7 A különféle helyzetű földesúri népek jogi egységesülése után is változatos gyakorlat érvényesült a deficiens jobbágy hagyatékát illetően. Végrendelkezés, földesúri mortuarium és háramlás egymás mellett létezett. Erdélyben a felkelt egyházi, nemesi és királyi jobbágyok követelésére az első kolozsmonostori egyezség 1437-ben elrendelte, hogy a jobbágyok javaiból (de rebus), ha utód vigasza nélkül haltak meg, a földesúr nem többet, mint egy harmadfű tinót vehet magához, s minden mást az özvegy és — amennyiben voltak — a rokonok örökölnek. A kényszerű megállapodás a jobbágy számára azt is biztosította, hogy feleség, örökösök és rokonság híján vagyonáról (de rebus et bonis) végrendelkezhessék, s megtiltotta földesurának, hogy a testamentumot érvénytelenítse. Végül a földesúr háramlási jogát arra az esetre korlátozta, ha a jobbágynak sem felesége, sem gyermekei, sem rokonai nem voltak, s végrendelet sem maradt utána.138 Az erdélyi <1 134 Ó-magyai olvasókönyv, összeállította Jakubovich Emil és Pais Dezső. Pécs, 1929. 62-64 (1198), Marsina: i.m. I. 305 (1233), Wenzel II. 263(1255), Kumorovitz: Veszprémi regeszták, 1. sz. (1301), 465. sz. (1355), Mon. Zagr. II. 24 (1334), AO IV. 648-649 (1346). A torlóra lásd a 124. jegyzetet. 13 5 A zichi és vásonkeó'i gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghely Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. I—XII. Pest, Bp., 1871-1931. I. 11. Vö. Bolla: Jobbágyosztály, 133, 145. 136 Retulerunt eciam extitisse per ipsum capitulum ordinatum, quod quicumque de predictis hominibus sine liberis decederet, bona eiusdem cui magis de sua cognacione competerent, sub debito condicionis eiusdem remanerent seu devenirent ex integro. DF 200677 (Veszprémi kápt. mit., Paloznak 13). 13 ''Kumorovitz: Veszprémi regeszták, 79-80. sz. (A többletet az eredeti adja: Veszprémi kápt. mit., Gyulakeszi 6a, 6b. = DF 200792, 200793.) Álnok fia Alus apja, Izsó fia Álnok már 1247-ben Kesziben lakott. HO V. 21. '3 t Demény Lajos: Paraszttábor Bábolnán. Bukarest, 1977. 251. Ide kívánatkozik, és a cseh viszonyokra vet fényt, hogy 1388-ban Kunesv z Trebovle prágai vikárius, az egykori padovai egyetemi hallgató, TractatusX írt a parasztok szabad végrendelkezési joga mellett és egyben a földesúri háramlás
