Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Solymosi László: Egyházi és világi (földesúri) mortuarium a 11-14. századi Magyarországon 547

550 SOLYMOSI LÁSZLÓ méltányosabb részesedést állapított meg.1

1

Ráadásul ez a megosztási mód a veszprémi egyházmegye papságának korábbi hasonló egyezkedéseiből következett. Az 1255. évi veszprémi rendezés a korábbi megállapodások sorába illeszkedett, azok kompromisszumos lezárása volt.1

2

Hitelét és egyben érvényesülését tanúsítja, hogy Garai János veszprémi püspök, amikor 1349-ben a veszprémi egyházmegyében fekvő Esztergom megyei Nyír birtokon kápolnaépítést engedélyezett, a veszprémi székesegyház általános szokására hivatkozva, a tizednegyed felét a helybeli papnak, másik felét pedig a veszprémi székeskáptalannakjuttatta, akárcsak az 1255. évi oklevél.13 A két egyházmegyében IV. Béla király az illetékes püspök tanácsára és egyetértésével 1255-ben a következőképpen szabályozta a papok és a kanonokok részesedését az egyházi jövedelmekből. A parochiális egyházi jövedelmek sorában szereplő mortuarium teljes egészében a győri, illetve a veszprémi egyházmegye lelkészkedő papságát illette, azaz sem a győri, sem a veszprémi székesegyház kanonokjai nem részesedtek belőle. Ez volt az egyetlen egyházi bevétel, amelyet nem osztottak fel. A tizednegyedből a győri egyházmegyében negyedrész jutott az alsópapságnak, szemben a kanonokok háromszor akkora részesedésével; míg a veszprémiben a lelkészkedő papok és a kanonokok egyaránt felerészt élveztek. A tizednegyed mellett a hívek oblációját: misék alatti felajánlásait, valamint egyéb adományait is megosztották. Az ezekből származó bevételekből mindkét egyházmegyében a kanonokok kapták meg azt a bizonyára nem csekély hányadot, amely a templomi búcsú napján: a templom védőszentjének az ünnepén, azaz az egyik legjelentősebb esemény alkalmával folyt be. A többi nap hasonló jövedelme viszont már az alsópapság megélhetését szolgálta.1

4 A két egyformán szűkszavú 1255. évi előfordulás alapján annyi állapítható meg, hogy a parochiális egyházakban a mortuarium az alsópapság jelentős bevételét képezte. Sőt, figyelembe véve a két szóban forgó egyházmegye óriási kiterjedését — csaknem az egész Dunántúlt felölelték —, továbbá azt, hogy a királyi döntés a két megyéspüspök 1 1

Mályusz: Egyházi társadalom, 52. A két forrás szövege között jóval nagyobb a különbség, mint Szentpétery vélte. A gyó'ri oklevél befejező' része jelentősen bővebb a veszprémi rendezés szövegénél. 12

Mon. Vespr. I. 68, 134-135. 13

Monumenta ecclesie Strigoniensis. Ed.: Ferdinandus Knauz, Ludovicus Crescens Dedek. I—III. Strigonii 1874-1924. (a továbbiakban: Mon. Strig.) III. 685. Nyír lokalizálására lásd Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és a dorogi járás. írták: Horváth István, H. Kelemen Márta, Torma István. (Magyarország Régészeti Topográfiája 5.) Bp., 1979. 194-195. 1 "A két rendezés vonatkozó szövegét párhuzamosan: baloldalt a győri, jobboldalt pedig a veszprémi változatot közöljük, s az eltéréseket kurzívval jelöljük: quarta quarte partis omnium decimarum ad medietas quarte partis decimarum ad sacerdotes sacerdotes pertineat, très vero partes ad rectores pertineat, medietas vero ad rectores seu maseu magistros, canonicos videlicet ecclesie gistros, canonicos videlicet ecclesie catedralis, cathedralis, oblationes autem et obventionesac oblationes autem obventiones et mortuaria ac mortuaria et cetera minuta cetera minuta cottidiana libéré et integraliter ipsi sacerdotes percipiant exceptis proventibus et obventionibus unius festi in anno, illius videlicet festi, in cuius honore ecclesia est constructa, quas magistri percipiant. A győri változat közlése a DL 422, míg a veszprémié a DF 200652 (Veszprémi kápt. mit., Szaladiensis comitatus decimalia 4) alapján történt. Arra, hogy a templom titulusának ünnepén mortuariumot nem szedhettek, és így a kanonokok nem részesedhettek belőle, lásd a 20. jegyzetet.