Századok – 1987

DOKUMENTUMOK - Urbán Károly - Vida István: Részletek Barcza György emlékirataiból (1941-43) 355

373 DOKUMENTUMOK szor előre megmondtam, hogy az ország politikailag két szék között a pad alatt maradt. A rettentően gyanakvó németek nem bíztak bennünk, az angolszász-szovjet túloldal rokonszenvét és bizalmát pedig végképp eljátszottuk. Az ilyen taktikázáshoz ez a háború túl hosszú volt. Ilyen politikát egy kis állam legfeljebb ideig-óráig folytathatott volna, egy-két évig, de nem négy-öt éven át. Ki kellett lépnünk előbbutóbb erre vagy arra, színt kellett vallanunk; ahhoz túl gyengék voltunk, hogy a mi földrajzi és belső helyzetünkben a két hadviselő csoport között ide-oda imbolyogva tulajdonképpen mindkét oldalt állandóan becsapjuk. A kis államok ravaszkodása, taktikázása, időnyerése ebben a világégésben járhatatlan útnak bizonyult. Különösen pedig egy oly állam számára, mely körül volt véve minden oldalról németekkel, saját ellenséges érzelmű szomszédaitól teljesen eltekintve. Kockázat vállalása, áldozatok hozása és bátor színvallás nélkül ideig-óráig valahogyan kínosan létezhettünk, de a végső alternatívát így még sem kerülhettük el. De nálunk kockázatot vállalni, szenvedni, áldozatot hozni senki sem mert és akart. Sem a kormányok, sem a közönség. Majd csak lesz valahogy, a magyarok Istene majd megsegít! Ez a szegény külön magyar Isten volt felelős mindenért, tőle várták a csodát, mely minket mégiscsak megment. Pedig szenvedni és áldozni minden nemzetnek kell, úgy mint minden egyednek is, aki becsülettel élni és boldogulni akar. Egyes nemzetek kezdetben szenvedtek és áldoztak, megváltva ezzel jobb jövőjüket, mások úgy, mint mi, kezdetben sokáig kívül maradtunk a világégés borzalmain, de azután annál jobban megfizettük. A hollandok, belgák, norvégok, görögök, szerbek azonnal ellenálltak a német erőszaknak és támadásnak, évekig szenvedték a német megszállás minden embertelenségét és kínját, de ők mégis a jó oldalon voltak, és a háború után a napos oldalra kerültek. Mi 1939-től 1944. március 19-ig taktikáztunk és lapultunk, és addig ki is kerültük a közvetlen bajokat, de hogy ennek a négyéves megalkuvó lapulásnak akkori előnyei megérték-e azt, hogy végül mégis belezuhanjunk a végpusztulás kataklizmájába, és beláthatatlan időkig nemzeti nyomorban, megaláztatásban élve minden nemzeti értékünk elpusztulásával fizessük meg ezt az áttaktikázott négy és fél évet, azt határozottan tagadom. Nemcsak erkölcstelen, becstelen, de rossz politika is volt, melyet folytattunk. Emellett végtelen ostoba is! Mert ha már lemondtunk állami függetlenségünkről, nemzeti önérzetünkről és szabadságunkról, úgy legalább ezzel a becstelen politikával nagy és maradandó előnyöket biztosítottunk volna magunknak. De erre az önérzet nélküli politikára végül még rá is fizettünk. A nemzetek és államok életében úgy van az a becsületességgel, mint az üzleti vagy magánéletben. A becsületesség itt is, ott is végeredményben a legjobb üzlet szokott lenni. Kis spekulációk, számítások, ravaszkodások lehetségesek addig, amíg a nemzet léte, szabadsága és értékei nem forognak kockán, de ezek túl nagy kincsek arra, hogy elspekuláltassanak. A politikában a végső nagy vonalakban ott, ahol a nemzet becsületéről és erkölcsi értékeiről is szó van, ahol ezek forognak veszélyben, ott taktikázásnak, spekulációnak vagy tétlen kényelemben űzött keleti csodavárásnak nem lehet már helye.