Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946-47 FORDULÓJÁN 339 szociáldemokrata képviselőit „tisztségükről való lemondásra és a Párt vonuljon vissza ettől a társaságtól" —javasolta Ries. Kéthly Anna és Böhm Vilmos nem helyeselték ezt. Kéthly — a PB megbízására — azt vállalta, hogy a kommunista Bolgár Elekkel együtt személyesen juttatja kifejezésre a párt aggodalmát a jelenség és az esemény miatt, ugyanakkor kihangsúlyozza: ez nem a magyar-amerikai barátság, „hanem kizárólag a jelenlegi ügyvezetés ellen" irányul. A Társaság ügyvezetősége nagytőkések, nagypolgárok, angol- és Amerika-barát értelmiségiek képviselőiből tevődött ugyanis össze, akik — „politikamentes vezetőséget" jelszóval — a munkáspártokat már az induláskor, 1945 októberében, igyekeztek távoltartani a szervezettől. A Társaság vezetősége később is nyíltan támogatta az ellenzéki politikát folytató Peyert — az SZDP hivatalos jelöltjeivel szemben.88 Nagyobb tömegek előtt tudott szerepelni Peyer a mozgalomban, a pártszervezetekben, ahová gyakran kijárt. Többször megfordult a XIII. kerületi pártszervezetben, ahova tartozott és Veszprém megyében, ahol képviselőnek megválasztották. A XIII. kerületi pártszervezet 1947. január 15-i pártnapján pl. az előadást tartó Vajda Imrével provokált ki éles, személyeskedő, demagóg vitát. Makacsul tagadta a legfőbb vádat, hogy illetéktelenek kezébe juttatta a memorandumot, s bizonygatta, hogy céljuk csupán aggodalmaik és gondjaik alkotmányos úton való kifejezése volt, ami „nem kifogásolható". A találkozó tényét már elismerve, „legendáknak" minősítette „a Györki — Farkas látogatásról" elterjesztett híreket, amelyeket „le kell szállítani azoknak való értékére". Igyekezett a találkozó által a pártban kiváltott felháborodásnak ódiumát az MKP-ra hárítani. Nincs abban semmi, hogy „ő kommunistával beszélt", hiszen ezt mások, pl. Vajda Imre is, megteszik — mondotta. Cáfolta viszont az elhangzottakat, mondván: azokra csak Farkas Mihály levele a bizonyíték, amelyet a pártvezetőség vizsgálat nélkül elfogadott. „Györki persze nem sejthette, hogy őt ilyen aljas módon csapdába csalják" — mondotta —, ami beismerése volt annak, hogy Györki nem az SZDP-t és vezetőit dicsérni ment Farkashoz. Bizonygatta, hogy „mögöttük sok ezer munkás áll" és az angol követ őt azért hívja meg, mert „ő nem egy jelentéktelen senki". Kijelentette: a hollandiai követséget azért nem vállalta, mert „ma mindenkinek itthon van a helye, és itt kell dolgozni a demokrácia megerősítésén". Fenyegetően közölte, „hogy elvbarátai sok mindent el fognak mondani a kongresszuson és majd meglátjuk, milyen lesz annak a visszhangja". Fellépését a felszólalók elutasították, magatartását bírálták, s a pártvezetőség állásfoglalásainak szellemében megcáfolták állításait, közölték a leleplező tényeket, amelyeket Peyer egyszerűen hazugságoknak minősített. Vajda megvédte az SZDP Szovjetunióhoz, a szocializmus megvalósítójához fűződő elvi politikáját; közölte: az angol követ szimpátiáját Peyer csak ellenzéki politikai irányával vívta ki, „tevékenysége nagyon megfelel annak az angol diplomáciának, amelynek reakciós irányvonalát nem mi állapítottuk meg elsősorban, hanem az itt járt angol munkáspárti képviselők". Az angol diplomácia szívesen lát magánál minden magyar szovjet- és kommunistaellenes tényezőt, „ilyen 88 Uo. 283. f. 4. cs. 47. őe.
