Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299

A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 331 Peyerék és párton belüli híveinek kísérlete, hogy a reformista jobboldali frakció prominenseit visszavegyék az országos vezetésbe, a forradalmi beállítottságú és a párt egységét féltő vezetők és tömegek ellenállásán, határozott fellépésén már a választmányon zátonyra futott. Szakasits pozíciói fokozatosan megszilárdultak, a párt egységét, baloldali platformon, sikerült megőrizni. Mindezt úgy, hogy egyfelől nem támogatták Peyerék kizárásának túlzó, ultrabaloldali követelését, amely a párt kettészakításával nemcsak a baloldali politikát követő SZDP-t gyengíthette, hanem a munkás-egységfrontot és a koalíció baloldalát is, és a Kisgazdapárt vezette polgári jobboldal javára billenthette az erőviszonyokat. Másfelől viszont az SZDP vezetőségének többsége határozottan visszautasította azokat a törekvéseket is, amelyek Peyer bevonására, a memorandumában megfogalmazott politikai platform akceptálására irányultak. A választmány döntése valóban kompromisszumos volt, de forradalmi kompromisszum, amely a baloldal pozícióit erősítette az SZDP-n belül éppen úgy, mint kívül, a munkásfrontban, a koalícióban. A választmány a szociáldemokrata mozgalom történetének fontos állomása volt: a Peyer fémjelezte politikai vonal, és ezzel a reformizmus és az opportunizmus súlyos vereséget szenvedett. A párt régi politikáját és Peyer múltját éles bírálatok érték, olyanok, amelyeket korábban aligha lehetett volna pártfórumon elmondani. A frakció elleni nyílt harc előmozdította a pártban nemcsak a reformista és a forradalmi marxista vonal elkülönülését, hanem általában az eszmei-politikai tisztulást is. A felszólalók közül többen emlékeztették a hallgatóságot arra, hogy Peyer milyen megrögzötten antikommunista és szovjetellenes beállítottságú volt és maradt. Igaz, eszmerendszere, társadalmi koncepciója, reformista nézetei, a kapitalizmust, a polgári demokráciát védelmező-igenlő platformja egészében még ekkor sem vált nyilvánossá, így nem lepleződtek le valódi politikai szándékai sem, pártellenes tevékenységének feltárása és elítélése mégis jelentős politikai siker volt. Folytatódik a harc. Készülődés az SZDP XXXV. kongresszusára A frakciósok vereséget szenvedtek ugyan, de az ügy ezzel még nem zárult le. A kongresszusig még több mint egy hónap volt hátra, s számítani lehetett arra, hogy az előkészítés utolsó döntő szakaszában, amikor a politikai vonal fogalmazódik meg, a vezetőség összetétele alakul ki, újabb akciókra kerül sor. A fő figyelem a pártban és a vezetésben az ország 1946—1947 fordulójára kialakult helyzetének megítélésére, a szociáldemokrata program kidolgozására irányult ugyan, de a Peyer-kérdést sem tekintették mellékesnek. A választmány határozata és állásfoglalása szellemében a pártvezetőség újult erővel folytatta a kongresszus politikai előkészítését. A tömegek megnyerése érdekében széles körű felvilágosító propagandakampány bontakozott ki. A fővárosi és vidéki lapokban beszámolók, összefoglalók, cikkek, beszédek jelentek meg a választmányról, a felszabadulástól megtett út eredményeiről, a tennivalókról, a párt