Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299

326 STRASSEN RE ITER ERZSÉBET és szocialista szolidaritással a nyugati szociáldemokrata pártok felé. Ez a mi irányunk." E külpolitikai koncepció hátterében az a mozgalomban és a nemzetközi politikában ekkor uralkodóvá vált nézet állt elsősorban, miszerint az Angol Munkáspárt kormányának vezetése alatt a Brit birodalom is a szocializmus felé halad — amint azt Sztálin megfogalmazta, az angol munkáspárt Moszkvában járt küldöttségével tárgyalva. Megállapítása a munkásmozgalomban nagy feltűnést keltett. Az SZDP koncepciójának másik alkotó eleme az volt, hogy „nem háború felé megy az emberiség, hanem a béke felé. S ez lehetőséget nyújt egy konstruktív politika számára". Az SZDP vezetői látva, hogy „a nemzetközi reakció roppant erőket" és „roppant pénzeket mozgósított a nemzetközi sajtó megvásárlására, befolyásolására", s az imperializmus minden területen támadásba ment át, úgy vélték, hogy éppen ezért kell kihasználni minden lehetőséget a haladó, a szocialista erők összefogására. A belpolitikára áttérve, Szakasits az ország és a mozgalom felszabadulás utáni fejlődését eredményesnek értékelte, bár a megtett út problémáit, ellentmondásait, még megoldatlan és igen nehéz feladatait sem hallgatta el, sőt ezek okait szerteágazóan elemezte. Beszámolt arról, hogy az SZDP harcolt politikájáért, elképzeléseiért, de ebben a harcban sohasem ment el az alapkérdésekben való szakításig. A választások után pl. a párt megkísérelte megszerezni a belügyminiszteri tárcát, de amikor ez már a koalíciót, a munkáspárti együttműködést veszélyeztette, elállt a tervtől, a párt érdekeit alárendelték a .munkásegység és az ország érdekeinek. Az SZDP mindig szem előtt tartotta — mondotta Szakasits —, hogy „a reakció erős. A reakció mindenütt ott található. Nem is szólván arról, hogy a Sulyok-pártban a legsötétebb reakció jelentkezik. Nem szólván arról, hogy a KGP jobbszárnya milyen makacsul ragaszkodik bizonyos dolgokhoz". A reakció minden módon és mértékben szabotál, és ez megnehezíti a tömegek, az ország helyzetét. Ezt követően tért ki a Peyer-memorandum kérdésére. A tények ismertetésével leleplezte a frakció kettős játékát, szervezeti szabályzatba ütköző tevékenységét. Rákosi korábban informálta őt a Farkas — Györki megbeszélésről, mint ahogy a memorandumot megkapta. Nagy meglepetést keltett a küldöttek körében, hogy Tolnai József, a választmány alelnöke, felolvasta a Farkas — Györki tárgyalás jegyzőkönyvét. A frakciósok fellépését Szakasits azért ítélte el különösen élesen, mert az ország „a válság időszakában" volt, az FKP makacsul ellenezte a továbbhaladást, és ez kiélezte az ellentéteket a koalícióban. Peyerék ebben a helyzetben azt hirdették, hogy az SZDP nem egységes, ha pedig ez igaz, mondotta, „akkor a párttal lehet akármit csinálni". A frakció terve világos: szakadást idézni elő az SZDP-ben, meggyengíteni a munkás-egységfrontot. „Peyer mindig bolsi-faló volt, most sem más" — szögezte le Szakasits. Ezt a megjegyzést nyilvános fórumon most tette meg a főtitkár először, korábban aligha engedhette volna ezt meg magának. Beszámolójához közel félszázán kívántak hozzászólni, s a jelentkezők több mint fele szót is kapott. A fő téma — a vezetőség törekvésével nem teljesen összhangban — a Peyer-kérdés lett. A többség elítélte őket. A fővárosi VB nevében szóló Faragó György szerint „pártárulást követtek el". Magatartásuk „kivívja a megvető bírálatot". A Pest