Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
A PEYER-FRAKCIÓ 1946 -47 FORDULÓJÁN 313 kongresszusi jelentésében „mind ideológiai, mind munkásmozgalmi szempontok szerint igen szigorú önkritikát fog gyakorolni működése felett". Nyilvános fórumon addig nem tapasztalt élességgel ítélték el a memorandum készítőit, akik „lépésükkel nyilvánvalóan a párt egységét, a mozgalom belső fegyelmét segítették aláásni, és ezzel tudva vagy öntudatlanul nemcsak ártottak a szociáldemokrata munkásmozgalomnak, hanem idegen ellenséges osztályérdekeket szolgáltak." (Kiemelés — S. E.) Módszereiket és eszközeiket illetően utalt arra a hasonlóságra, amely „az ő kritikájuk és például a nyíltan ellenség szerepét betöltő Sulyok Dezső kritikája között mutatkozik". Az akció szervezőit — állapítja meg a válasz — nem az osztályérdekek vezették „arra az útra, amely a munkásosztály ellenségeivel közös". A pártkongresszus dönti majd el, hogy „az egész akció kinek akar ártani és kinek használ", s ennek alapján mond majd ítéletet is. A válasz-tervezetet a pártvezetőség Bán előterjesztésében megvitatta, majd a vezetőségi tagok névsorával december 15-én a Népszavában közzétették a memorandummal együtt. Itt jelent meg Brumiller László Peyer Károlyhoz írt levele is, amelyben visszavonta aláírását, mert „a köztünk lefolyt megbeszélés alapján csak a pártvezetőségnek és nem pedig a nyilvánosságnak szólt volna a memorandum... A beadványban foglaltak csak a pártvezetőségre, nem pedig kívülálló illetéktelen tényezőkre tartoztak". A december 16-i hétfői lapok mindegyike nagy szenzációként, általában az első oldalon foglalkozott az üggyel. Peyerék fellépése a belpolitikai élet figyelmének középpontjába került, és — mint azt a Népszava megállapította — „élénk visszhangot keltett az egész magyar belpolitikában".3 5 A memorandum hivatalos közzététele zöld utat engedett a véleménynyilvánításoknak. A jobboldali, polgári és a baloldali, szocialista állásfoglalások élesen különböztek egymástól. A polgári lapok általában a memorandumot közölték nagy terjedelemben és kiemelt helyen, a vezetőség véleményét pedig röviden, kivonatosan. A baloldali lapok fordítva: a memorandumot röviden, a vezetőség válaszát pedig szinte teljes terjedelemben. A kisgazdapárti „Reggel" nagy teret szentelt a memorandumnak, pár sort a vezetőség válaszának. Bár az egyik vezető kisgazdapárti politikus bejelentette, hogy az FKP nem óhajt beavatkozni az SZDP belügyeibe, érdektelenül szemléli az ügyet, az egyetlen lap volt, amely azonnal helyt adott Peyer nyilatkozatának.3 6 Az „érdektelenséget" Nagy Ferenc lapja, a „Hírlap" sem igen igazolta be, hiszen az első oldalon szalagcímben utalt a memorandumra, és belül három hasáb terjedelemben ismertette azt, viszont a pártvezetőség válaszát igen röviden.3 7 A hétfő délután megjelenő, szintén kisgazdapárti „Kis Újság" már valóban csak igen szűkszavúan foglalkozott az üggyel.3 8 35 Népszava, 1946. december 17. 36 Reggel, 1946. december 16. 37 Hírlap, 1946. december 16. 38 Kis Újság, 1946. december 16.
