Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
304 STRAS SEN RE ITER ERZSÉBET vonal alapelveit, a munkás-egységfrontban felgyülemlett problémákat. A pártvezetőség kétnapos szeptemberi kibővített ülésén tekintették át az SZDP addigi politikáját, a stabilizáció teremtette új helyzetet, a követendő irányvonal változatait, s jelölték ki a továbbhaladás útját. A párt a demokráciát tovább mélyítő és szélesítő, határozott tőkeellenes vonalat hirdetett meg; követelte az áttérést a dolgozók életszínvonalát szolgáló tervgazdálkodásra, a munkáspártok hatalmi befolyásának növelését stb.9 Ezekben a kérdésekben egy platformon állt az MKP-val, amelynek az 1946. szeptember végén—október elején lezajlott III. kongresszusa szintén pregnánsan fogalmazta meg ennek a vonalnak gazdasági, politikai, elvi jelszavait.10 A munkáspártok stratégiai és taktikai vonalának egyeztetése, összehangolása figyelmeztetés volt a polgári és a szociáldemokrata jobboldal számára, fellépésre ösztönözte azt. Az FKP megmerevítette politikáját, s szembeszegült a munkáspártok követeléseivel. Sajátos patthelyzet alakult ki az év végére, a koalíció válsága mélyült. Ebben a kritikus helyzetben döntő jelentőségűvé vált az SZDP magatartása, új politikája, amelyet a vezetőség a soron következő XXXV. kongresszuson kívánt vitára bocsátani és elfogadtatni. A pártkongresszus kitűzése volt az a mozgalmi tényező, amely Peyert és csoportját akciója elindítására késztette. Terveit nemcsak a kisgazda és más polgári körök kísérték figyelemmel és szimpátiával, hanem az angol és az amerikai követ és a követség vezető beosztottai is, akikkel Peyernek és Valentinynek ekkorra szoros kapcsolata alakult ki, s a jobboldali vezetők, így Peyer iránt is, megkülönböztetett figyelmet tanúsítottak, ténykedésüket bizalommal és egyetértéssel támogatták. Az angol követ „a magyarországi korrupt atmoszférában. . . becsületes politikai vezetőknek" — mint az feletteseinek küldött jelentéséből kitűnik — Nagy Ferencet, Varga Bélát, Kovács Bélát, Farkas Ferencet, Rassay Károlyt, Peyer Károlyt, Kéthly Annát és Takács Ferencet tekintette.11 Az angol diplomaták szimpátiája Peyer iránt különböző módon nyilvánult meg. Pl. azokra a hivatalos és félhivatalos fogadásokra, amelyeken a kormány és a demokratikus pártok, így az SZDP vezetői is részt vettek, őt is meghívták, mint a magyar közélet és a szociáldemokrata mozgalom elismert vezetőjét.1 2 Bár a követnek az volt a véleménye, hogy a „terror" és a „kommunista párt ügyességének" következtében „Peyer esélyei hatalmának visszaszerzésére napról napra gyengülnek",1 3 mégis igyekezett tekintélyét, nemzetközi súlyát emelendő, mögé állni; igényelte Peyer készséges együttműködési szándékát, s támaszkodott rá kormánya magyarországi terveinek keresztülvitelében. Az angol és amerikai illetékesek iránta tanúsított baráti gesztusai növelték Peyer és a frakció súlyát, társadalmi, politikai presztízsét nemcsak a polgári, kispolgári, hanem az SZDP-n belüli mérsékelt, nyugatbarát körökben is. 9 Pl Archívum, 283. f. 3. cs. 59. öe. 10 A népi demokrácia útja. A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusának jegyzökönyve. Szikra kiadás. Bp. 1946. 11 NA 864.00/11-1246—1946. November 13-i jelentés (Karsai Elek gyűjtése). 12 Pl Archívum, 283. f. 10. cs. 38. őe. 13 NA 864.00/11-1246—1946. November 13-i jelentés.
