Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Strassenreiter Erzsébet: A Peyer-frakció tevékenysége 1946-47 fordulóján az SzDP-ben 299
Strassenreiter Erzsébet A PEYER-FRAKCIÓ TEVÉKENYSÉGE 1946—1947 FORDULÓJÁN AZ SZDP-BEN 1946 december elején — mint az a történeti irodalomból is jól ismert — Peyer Károly és követői a felszabadulás után élre került pártvezetőség, szűkebben Szakasits Árpád és hívei, s az általuk követett politikai irányvonal ellen átfogó támadást indítottak. Ez a magyar belpolitika amúgy sem nyugodt légkörét erősen felkavarta.1 Az akció veszélyességét növelte, hogy annak kezdeményezője a szociáldemokrata mozgalom egyik legismertebb személye, az ekkor már 65. életévében járó Peyer Károly volt.2 A több mint négy évtizede a munkásmozgalomban tevékenykedő és vezető szerepet játszó politikust 1944. március 19-én, a német megszállást követően a Gestapo és a magyar elhárítás emberei, más szociáldemokrata és polgári politikussal együtt, elfogták, majd a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan hosszú, kalandos úton 1945. május 30-án érkezett meg otthonába. Huzamosabb ideig tartó kórházi és szanatóriumi ápolás után, június második felétől, hatalmas tetterővel kapcsolódott be a felszabadult ország politikai életébe. Itthon Peyert gyökeresen megváltozott politikai és mozgalmi viszonyok fogadták. A Szakszervezeti Tanács (SZT), főtitkári pozícióját, amit korábban ő töltött be, most a 41 éves kommunista Kossá István foglalta el. Az antikommunista és szovjetellenes beállítottságáról közismert Peyer Károly visszakerüléséről régi funkciójába szó sem lehetett. A munkáspártok egyetértésével az SZT elnöksége úgy döntött, hogy tisztességes körülmények között nyugdíjazzák őt. Peyer hallani sjpm 1 Sánta Ilona: A munkásegység fejlődése a felszabadulás után. In: Húsz év. Tanulmányok a szocialista Magyarország történetéből. Szerkesztők: Lackó Miklós, Szabó Bálint. Kossuth Könyvkiadó, 1964. 415—416.; Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon. 1945—19447. Kossuth Könyvkiadó, 1975. 369—370. 2 A veszprém megyei Városlődön 1881. május 9-én született Peyer; vasmunkásként a századforduló első éveiben bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba. 1907-ben megválasztották a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének vezetőségi tagjává és a gépgyári szakosztály titkárává. 191 l-ben a Szakszervezeti Tanács tisztviselője, majd a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének titkára lett. 1917-ben beválasztották az MSZDP vezetőségébe; részt vett az 1918-as és 1919-es forradalomban, de a Tanácsköztársasággal szembefordult, s Peidl Gyula bizalmasaként támogatta a szakszervezeti kormány megalakítását, amelynek ő is tagja lett. Miniszteri tisztséget vállalt az 1919. november 22-e és 1920. január 16-a között az ellenforradalmi Huszár-kormányban is. A húszas évek végén a Szakszervezeti Tanács főtitkára lett. 1922-től 1944 márciusáig képviselő volt. (Bővebben: Sípos Péter: Peyer Károly a magyar munkásmozgalomban 1944-ig. Századok, 117. 1983. 6. sz.)
