Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 293 elbeszélése nemcsak tájékozatlanságára vet fényt, de ezzel szoros összefüggésben azt is megmutatja, hogy a magyar-jugoszláv tárgyalások érdemben csupán Genfben zajlottak, Belgrád és Budapest között számottevő párbeszéd egyáltalán nem folyt. Khuen-Hédervárynak a budapesti német ügyvivővel folytatott 1926. szeptember 2-i beszélgetéséből igazolható az az egyébként joggal feltételezhető tény, hogy beszédét Horthy a Dísz tér sugallatára mondta el az elhangzott tartalommal. „Kijelentettem — jegyzi fel saját szavait —, hogy a magyar-szerb viszony örvendetes módon megjavult, a kormány tehát célszerűnek tartotta, hogy a Kormányzó Úr nyilvános alkalommal tett kijelentésével erről megemlékezzék, és így a jó viszony további kifejlődését előmozdítsa." Nem kevésbé lényeges az, amit a külügyminiszter állandó helyettese még szükségesnek tartott a német diplomatával közölni. „Ennél messzebbmenő értelme a Kormányzó Úr szavainak nem volt, és különösképpen nem áll, hogy a mohácsi kijelentések egy magyar-szerb egyezmény perfektuálásának lettek volna kifejezői."10 4 Tehát itt maga Khuen-Héderváry mondja, hogy az államfő szavainak nem terveztek messzebbmenő jelentőséget. Ezen túlmenően azonban talán meg lehet kockáztatni annak feltételezését, hogy Khuen-Héderváry — aki akkor már jó ideje a „ballplatzi" vonalnak a legfőbb letéteményese volt, lévén, hogy Kánya 1925 októberétől a berlini követséget vezette — a mohácsi beszéddel kimondottan egy magyar-jugoszláv megállapodásnak akart elébe vágni. Azt ugyanis joggal feltételezhetjük, hogy nem csupán Hory jutott utólag arra a következtetésre, hogy a mohácsi gesztus elsietett volt. A nálánál jóval tapasztaltabb Dísz téri diplomaták is tudhatták az egyszerű igazságot: „dobbal verebet fogni sehol sem lehet, és legkevésbé a diplomáciai életben."10 5 Ha tehát a beszédet az adott tartalommal mondatták el Horthyval, akkor azzal azt akarhatták, hogy a magyarjugoszláv közeledés ne öltsön komolyabb méreteket. Úgy véljük, ebben az összefüggésben lehet a leghelyesebben értelmezni Khuen-Héderváry Walko külügyminiszterhez Genfbe küldött 1926. szeptember 9-i levelét, amelyben a magyar-jugoszláv politikai egyezménytervezettel kapcsolatos aggályait fogalmazza meg.10 6 A nagyon töredékesen fennmaradt forrásanyag sok ponton inkább csak közvetett módon, logikai következtetések segítségével teszi lehetővé annak felvázolását, hogy mi is történt a magyar politika felső régióiban a mohácsi beszéd után. így maguknak a magyar részről megszületett egyezménytervezeteknek a szövege sem ismeretes. Csupán annyit lehet megállapítani, hogy míg a Dísz téren egy szokványos döntőbírósági szerződés tervezetét készítették el, és „mindig csupán egy lépésről lépésre való haladásra" gondoltak, addig Bethlen István miniszterelnök Genfben egy 104 Iratok III. 271. sz. 105 Kézirattár. Belgrádban 1924—1927. 179. A mohácsi beszéd utáni első genfi megbeszéléseken — tehát még Mussolini ismert közbelépése előtt — már látszott, hogy a kétoldalú magyar-jugoszláv tárgyalások nem fognak eredményhez vezetni. Vuk Vinaver i. m. 329. 106 Iratok III. 273. sz.
