Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 291 vonatkozásában konkrét javaslata, ti. hogy a „valamelyes megállapodás Magyarország szomszédai közül egyelőre csak az ő országával jönne létre".9 8 Itt kell átadnunk a szót ismét Horynak, aki azt írja visszaemlékezéseiben, hogy 1926 nyarán még szabadsága előtt Bledben találkozott Nincic-csel. „Délután együtt úszkáltunk a bledi tóban. E fesztelen, közvetlen hangulatú együttlét folyamán alkalmam volt a miniszterrel hosszú, bizalmas politikai konverzációkat folytatni. Utolsó beszélgetésünk alkalmával, miután eszmecserénk legbizalmasabb módon való kezelését kérte, Nincic spontán kijelentette, hogy hajlandó velünk egy » konciliációs és kölcsönös megnemtámadási szerződést kötni«. (Eredeti kiemelés — P. P.) Hory joggal emeli ki ezeket a szavakat, hiszen egy ilyen szerződés valóban a kisantant-gyürü áttörését jelentette volna. Hory azonban arról egy szót sem ejt, hogy Nincicnek mi lett volna a feltétele. Márpedig az aligha hihető, hogy Belgrád egy ilyen lépésre a magyar-jugoszláv határ végérvényes elismerése nélkül hajlandó lett volna. Hory azt írja, hogy minderről azonnal jelentést tett Pestre, azonban ez az irat — úgy tűnik — nem maradt fenn.9 9 Visszaemlékezései szerint Hory a mohácsi beszédről előzetesen nem tudott semmit, e jelentős lépésről csupán szeptember első napjaiban Homoródon az újságokból értesült. Meglepetése teljes volt. Nem értette, hogy a messzemenő következtetésekre alapot adó beszéd hogyan hangozhatott el megfelelő előkészítés nélkül. Nem értette, hogy „miként állhatott elő ez a hirtelen pálfordulás a Dísz téren", ahol addig oly kevés megértést tapasztalt a két ország közeledésére tett javaslataival kapcsolatban. Felmerült benne, hogy esetleg Horthy spontán elhatározásából született meg a beszéd, de rögtön el is veti, mert tudja, hogy a kormányzó „mindig szigorúan ragaszkodott az alkotmányos formákhoz, és miniszterei meghallgatása nélkül nem tett elhatározó lépéseket".10 0 Számba veszi, hogy a beszéd Londonban bizonyára jó benyomást tesz, ellenben Rómában féltékenységet ébreszthet, Párizsban nem lehet rokonszenves, Prágában és Bukarestben pedig kimondottan nem kívánatos hatást eredményez. Az elsődleges hírforrásoktól elvágva Hory csak egyet tehet: a nemzetközi sajtóvisszhangot igyekszik elemezni. Amit olvas, abból is azt a következtetést vonja le, hogy elhamarkodott lépés történt Mohácson. A belgrádi sajtó alaphangja egyfelől majdnem ridegen tartózkodó volt, másfelől pedig Prága és Bukarest megnyugtatását célozta. Erre azután a magyar sajtóból a csalódás hangjai hallatszottak. „A nekem járó magyar újságok híradásaiból és cikkeiből természetesen nem nyerhettem teljes és pontos képet a mohácsi beszéd után a külföldön kialakult közvéleményről, illetve annak politikai hatásáról, de az első perctől kezdve az volt az érzésem, hogy túllőttünk a célon. A Nincic által bizalmas formában közölt ajánlat által 98 Iratok III. 269. sz. 99 Kézirattár. Belgrádban 1924—1927. 164. Vuk Vinaver sem tud Nincic ajánlatáról, mivel azonban — könyvéből kitetszően — a korabeli jugoszláv diplomáciai iratok még a magyarnál is hézagosabban maradhattak fenn, ezért a szerző hallgatását nem lehet perdöntőnek tekinteni. 100 Uo. 176—177.
