Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255

HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 267 kezéseiben egyáltalán nem írja, az általa elmondott tényekből ellenben mégis egyértelműen kiderül, hogy teljes konformizmussal szövi ismeretségi körének kiterjedt hálóját. Ezért van az, hogy majd 1924-ben mint Belgrádból távozó követ nem mond kritikus véleményt — bár megalapozottan tehetné — a követi posztra teljesen alkalmatlan báró Forster Pálról. Tehát inkább hagyja a magyar-jugoszláv kapcsolatok ügyét (bármennyire is hangoztatja különben nemegyszer, hogy azt milyen fontosnak tartja) egy korántsem lényegtelen poszton rossz kezekbe jutni, mintsem hogy egy ellenséget szerezzen magának.27

És a sok hasonló eset közül utalhatunk pályája végén arra az epizódra, amikor — különben számára is visszatetsző módon — Csáky nem adja meg a magyar diplomáciai kar érdemes tagjának, Pelényi Jánosnak azt a lehetőséget, hogy származása miatt maga mondjon le „önként" követi rangjáról, hanem megalázó módon megszüntetteti munkaviszonyát. „Nem akartam vitát provokálni" — írja újból és újból ilyenkor Hory, és ezzel legalább annyit árul el magáról, mint az általa elítélőleg előadott esetről.2

8 Kitüntetéses doktorrá avatására csak 1909 elején kerül sor, mert Ferenc József akkortájt hosszasan betegeskedik, és az ilyen kisebb jelentőségű ügyeket nem lehetett eléje terjeszteni. Avatása előtt pedig nem volt reménye arra, hogy eredménnyel pályázzon minisztériumi állásra. Szomorú tétlenségben tölti a hónapokat, édesanyja tartja benne a lelket, önt bele végre új energiát. 1908. október 6-án megtörténik a már 1878-ban megszállt Bosznia-Hercegovina annexiója, amely a külpolitikai kérdések felé tereli figyelmét. „Mindennap bejártam az egyetemi könyvtárba, ahol gondosan áttanulmányoztam a berlini kongresszustól kezdődő időszakra vonatkozó történeti anyagot. Módszeresen megvettem a Neue Freie Presse-t, de a francia és angol lapokban is figyelemmel kísértem az annexiós krízis fejleményeit" — emlékszik vissza. Mindennek eredménye tovább erősíti már rég kialakult felfogását, amelyben minden Bécsből kiinduló politika ellenszenves. így természetesen az annexiós lépést is helyteleníti. Az Ellenzék hasábjain álnév alatt írt cikkeiben állandóan támadja a Monarchia külpolitikáját, elsősorban azért hibáztatva, hogy az annexió révén a Monarchián belül a magyarság számaránya csökken, ellenben az ellenséges érzületű nemzetiségeké növekszik; e lépésnek a magyarság számára baljós következményei lesznek. A külföld befolyásolására is gondol. Az akkor Kolozsvárott tartózkodó de 27

Uo. Belgrádban 1924—1927. 211—212. Báró Forster 1919 szeptemberétől a berlini követséget vezette ügyvivőként, majd 1922 elején a belgrádi követségre került első beosztott tisztviselőnek. Amint a korabeli belgrádi osztrák követ, Hoffinger írja — egybecsengően a Hory emlékirataiban olvasható megállapításokkal (Belgrádban 1924—1927. 11.)—, Forster bizonyos mértékig azzal jött Belgrádba, hogy ő lesz a követ, mikor azonban ebben a reményében csalatkozott, ugyanolyan passzívvá vált, mint főnöke — Kolossá Ferenc —, illetve az egész követségi személyzet. Hory Belgrádba érkezésével egyidöben Forster a hágai követségnek lett az állandó ügyvivője, majd Hory Rómába kerülése után valóban követi megbízást kapott Belgrádba. Az ekkor még mindig a jugoszláv fővárosban állomásozó Hoffinger Forstert „meglehetősen színtelen egyéniség"-nek mondja, akinek kinevezése — tekintve a poszt fontosságát — némileg meglepő. [Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Neues Politiches Archiv. (A továbbiakban: NPA) K. 3., ill. 4., 1923. szeptember Il-i, ill. 1927. február 6-i jelentés.] 28

Kézirattár. A pálya végén 1940—1942. 1943—144.