Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255

HORY ANDRÁS VISSZAEMLÉKEZÉSEIRŐL 265 megtanulsz, annyi ország nyílik meg előtted" — szokta mondani édesapja, aki fiának szemhatárát külföldi utazásokkal is tágította. 15 éves korában lépi át először a határt, édesapja húsvétkor az Adriára, Velencébe viszi. A „nagyvilággal" való találkozást és a reális viszonyításokat azonban a párizsi diákév hozza meg számára. Az érettségi után beiratkozik a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Jogtudományi Karára, majd az első két év elvégzése után a harmadik egyetemi évet a fény városában tölti. Már a határon, majd még inkább az első előadásokat hallgatva döbben rá, hogy milyen hiányosak is a francia nyelvi ismeretei. Az első hetekben annyira elkeseredik, hogy már azon töpreng: megfutamodik és engedélyt kér otthonról, hadd iratkozhasson át egy német egyetemre. A meghátrálás szégyenét azonban most sem vállalja, inkább belemerül a Quartier Latin bohéman színes diákvilágába. November végén már annyira belejön a francia társalgásba, hogy előveheti az otthonról hozott ajánló leveleit, megteszi az első bemutatkozó látogatásait, majd hetek alatt már a párizsi társas élet forgatagát élvezi. Napközben az előadásokat hallgatja, estéi szalonokban és bálokon futnak tova. így széles felületen érik az otthonitól sok szempontból eltérő szokások és hagyományok. Most döbben rá arra, hogy a franciák számára többnyire a magyarok nem is léteznek, jó ha egyáltalán osztrák-magyarokról akarnak tudni, de többnyire az „osztrák" gyűjtőnév alá söpörnek mindent, ami számára olyannyira kedves. A közvélemény ilyetén beállítódását még csak valahogy tudomásul veszi, de azt már végképpen értetlenül szemléli, hogy „a Sorbonne tudós professzorai sem vettek tudomást ezeréves országunk létezéséről".24 A párizsi esztendő alkalmat nyújt egy londoni kirándulásra, franciaországi körútra, majd egy vargabetűkkel tarkított hazatérésre. Mindennek nyomán „amint a magyar határon áthaladtunk, és magyar földre értünk — írja — meglepett, hogy nálunk az emberek milyen hangosan beszélnek, és mennyit gesztikulálnak. Ezt azelőtt sohasem vettem észre. A pesti utcákon pedig a nagy, rikító cégtáblák és a kirakatok ízléstelensége ötlött szemembe. Az 1900-as évek elején nálunk még nem volt kirakatkultúra".2

5 Kolozsvárott azután folyt tovább a sok mulatsággal, tánccal, összejövetelekkel tarka joghallgatói élet. „A társaságunkbeli fiatal leányok nem cigarettáztak, legfeljebb csak a mi biztatásunkra, titokban, nagy köhögések mellett szívtak el félig egy-egy cigarettát. A fene és az ehhez hasonló, később szalonképessé vált kifejezések éppen olyan ismeretlenek voltak előttük, mint a rúzs vagy a körömlakk. Csak szarvasbőrrel vagy tenyerükbe dörzsölve fényesítették ki rózsaszín körmöcskéiket. Púdert is ritkán használtak, inkább csak akkor, ha a táncban nagyon kihevültek." A negyedik év végén Hory megkapja a végbizonyítványt, és azonnal jelentkezik az első szigorlatra, amelyet addigi eredményeihez hasonlóan szintén kitűnően tesz le. Jutalmul a nyárra édesapja Berlinbe küldi, ahol német tudását frissíti fel és tökéletesíti. 24

Kézirattár. Belmagyar utca 47., 46. 25

Uo. 61—62.