Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pritz Pál: Emlékirat és történeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében 255
260 PRITZ PÁL az volt, hogy a Károlyi-kormányzat a szolgálatába szegődött tisztviselőket sokszor előbbre sorolta, az előrelépés esetenként egészen ugrásszerű volt.1 2 A korábban érkezettek azonban már birtokon belül voltak, és össze is fogtak, hogy az újonnan érkezettekkel szemben a legkisebb hátrány érje őket. A minisztertanács 1919. augusztus 23-án határozott úgy, hogy felül kell vizsgálni az állami tisztviselők Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartását. A Külügyminisztérium adminisztratív munkáját irányító Drasche-Lázár Alfréd államtitkár — lévén, hogy július 2-ig szintén állásban volt — érthető módon nem siette el e határozat megvalósítását: végrehajtására csak szeptember 5-én adott ki körrendeletet. A nagy dörgedelmek között — szükséges, hogy a minisztérium „megtisztíttassák mindazon elemektől, melyek eltévelyedésükkel magukat a közszolgálatra, tisztviselői állásukra, kartársaik becsülésére méltatlanná tették", „az eltévelyedettekre, a bűnösen könnyelműekre... kérlelhetetlenül le kell sújtani" — a tartalmi hangsúly mégis annak kimondására került, amely szerint „a kommunista rendszer alatt való továbbszolgálás ténye önmagában még egyénileg kifogás tárgyát... nem alkothatja, mint ahogy a rendelkezési állapotba vétel vagy a hivatal elhagyása sem tudható be senkinek különös érdeméül". Arról pedig, hogy a körrendelet ezen centrális gondolata a valóságban ténylegesen érvényesüljön, az államtitkár a kiküldött fegyelmi bizottság megfelelő összeállításával gondoskodott. Elnökének, másodelnökének és tagjainak ugyanis olyan személyeket nevezett ki, akik a Tanácsköztársaság alkalmazásában álltak. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az illető tisztviselők nem megtűrt, hanem — zömében — vezető állású emberek voltak, akkor világossá válik: a bizottságot úgy állították össze, hogy kellemetlen meglepetésre ne kerülhessen sor.1 3 12 Drasche-Lázár 1919. szeptember 5-i körrendeletében azt reméli, hogy az igazoló eljárás lefolytatása nyomán „az itt-ott mutatkozó ellentétek is... el fognak tűnni, melyek a kommunizmus alatt idehaza maradt és az akkor eltávozott tisztviselőket már-már két táborba kezdik bontani". К 59. 13. tétel 1919—1921(1919 ad 12958. Világosan látható, hogy a szöveg tartalmi ellentmondást hordoz, hiszen „az ittott mutatkozó ellentétek" kitétel messze nincs összhangban azzal a feszültséggel, amely a tisztviselőket két táborba kezdi szorítani. Nyilvánvaló, hogy az előbbi megformálás a tényleges problémákat gyakran tompító igazgatási frazeológia tipikus megnyilvánulása, míg az utóbbi fogalmazási fordulat az adott, erősen impresszionáló helyzet minden bizonnyal önkéntelen visszaadásának tekinthető. 13 К 59. 13. tétel 1919—1921(1919) ad 12958. Uo. 15448. Somssich József külügyminiszter 1919. december 21-i körrendelete. Mivel ez utóbbi az osztályvezetők és helyettesek neveit is tartalmazza, ezért alkalmas a fegyelmi bizottság tagjaival való egybevetésre. A független magyar külügyi kormányzat megszületését első ízben L. Nagy Zsuzsa vázolta A párizsi békekonferencia és Magyarország 1918—1919 című munkájában. Bp. 1965. 27—30., majd Hajdú Tibor is foglalkozik Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom című monográfiájában a kiépülő külügyi szolgálattal. (Bp. 1968. 179—182.) Részletesebben ld. Pritz Pál: Az önálló magyar Külügyminisztérium kialakulása 1918—1919. (In: Az állami és jogintézmények változásai a XX. század első felében Magyarországon. Szerkesztette: Kovács Kálmán. Bp. 1983. 147—161.)
