Századok – 1987

FOLYÓIRATSZEMLE - Nelson; Anna Kasten: Truman elnök és a Nemzetbiztonsági Tanács létrejötte 240

FOLYÓI RATSZEM LE 241 elnöki végrehajtó hatalom szerves részévé vált. Anna Kasten Nelson, a George Washington Egyetem docense szerint a Nemzetbiztonsági Tanács „születésének" vizsgálata csak bővítheti a Truman elnökről eddig kialakult képet. A nemzetvédelem koordinációját a Roosevelt elnök alatt kialakult kormányzati káosz is sürgette. Amikor Truman hirtelen az elnöki székbe került, sokan úgy vélték, hogy szüksége lehet egy tanácsadó testületre, hogy a háború utáni Amerikát megfelelően tudja irányítani. Ennek létrehozására akkor adódott alkalom, amikor 1945. december 19-i elnöki üzenetében Truman a fegyveres testületek irányító szerveit (önálló Hadügyminisztérium és Tengerészetügyi Minisztérium létezett) egyesíteni akarta. A hadsereg jelentős része támogatta Truman elképzelését, a haditengerészet azonban ellenjavaslatot tett, a decentralizáció kiküszöbölésére egy nemzetbiztonsági tanácsot kívánt létrehozni. Az elnök, hogy a haditengerészet, különösen a haditengerészet-ügyi miniszter Forrestal támogatását megszerezze, kénytelen volt kompromisszumot kötni, és megalakítani egy ilyen testületet. A tervezett tanács jellege sokakat aggodalommal töltött el, attól tartottak, hogy esetleg befolyásolhatná az elnök kizárólagos döntéshozó szerepét. Ezért a testület létrehozását jelentő törvényt oly módon alkották meg, hogy az leszögezi, miszerint a Nemzetbiztonsági Tanács kizárólag tanácsadó testület. Miután a testület feladatait csak bizonytalanul körvonalazták, erről a kérdésről homlokegyenesen eltérő vélemények alakultak ki. Az időközben a fegyvernemi minisztériumok csúcsszerveiként megszervezett hadügyminiszter vezetőjévé kinevezett Forrestal szerint ennek a bizottságnak az elnök terhein kellene csökkentenie. A Költségvetési Hivatal (Bureau of Budget), amely Truman elnöksége alatt egyre fontosabb szerephez jutott, másképpen képzelte a bizottságot. Webb, a Hivatal vezetője memorandumában úgy körvonalazta a Nemzetbiztonsági Tanács feladatát, hogy az nem más, mint az elnök tanácsadói körének kibővítése. Az elnök elfogadhatja a Tanács javaslatait, de ezek nem lehetnek kötelező érvényűek. Truman természetesen az utóbbi véleményt fogadta el, hiszen ez felelt meg annak az elképzelésének, hogy az elnöki hatalom semmiképpen se csökkenjen. Forrestal ennek ellenére nem mondott le arról, hogy a nemzetvédelem szerves részének tekintse a bizottságot. A testület elnökének Sidney W. Souers-et, Truman bizalmi emberét tették meg. A bizottság ügymenete a következőképpen alakult: ha a bizottság egy tagja felvetett egy problémát, először az elnökkel léptek érintkezésbe, hogy szüksége van-e egyáltalán ez ügyben tanácsra. Ha a válasz kedvező volt, a Tanács stábja kidolgozott egy tervezetet, melyet először jóváhagyott az összes érintett minisztérium és szervezet, majd a Nemzetbiztonsági Tanács tanácsadói vizsgálták meg, és csak utána a Tanács tagjai. így általában hónapokba telt, míg az ügy újra az elnök elé került. Ebben a hosszú folyamatban Souers koordinátor szerepet töltött be, jó kapcsolatban volt nemcsak az elnökkel, hanem a hadügy- és a külügyminiszterrel egyaránt. Ironikus, hogy a védelmi feladatok ellátására létrehozott Nemzetbiztonsági Tanács leggyakrabban a külügyminisztérium ügyeivel foglalkozott. A Tanácsnak csak kislétszámú munkatársi gárdája volt, így megnőtt a külügyminisztérium szerepe az ügyek előkészítésében. A Nemzetbiztonsági Tanács még egy éve sem létezett, amikor a Hoover-bizottság elkezdte vizsgálni a kormányzati mechanizmus átszervezésének lehetőségét. A Tanácsot illetően arra a következtetésre jutottak, hogy túl közvetlen az a mód, ahogy az elnököt tájékoztatják, akinek sokkal hozzáértőbb, szakszerűbb, a döntéseket jobban előkészítő javaslatokra lenne szüksége, mint amilyeneket kap. Ennek a jelentésnek a hatására 1949-ben kiegészítették a nemzetvédelmi törvényt, megerősítették a hadügyminiszter szerepét, de a bizottságon alig változtattak. Mindössze azt állapították meg, hogy a Tanács egy olyan interminiszteriális testület, amelyiknek kabinet-státusza van. A koreai háború fordulópontot jelentett a Tanács életében, hiszen ekkor a katonai és diplomáciai feladatok legaprólékosabb koordinációjára volt szükség. Truman úgy döntött, hogy minden nemzetvédelemmel kapcsolatos ügyet a Tanácson belül kell elintézni. Ezért hetente kétszer tartott ülést a saját elnöklése alatt. A hadügyminisztérium és a külügyminisztérium még a koreai háború előtt létrehozott egy közös bizottságot, hogy felülvizsgálja a stratégiai tervezést, és ez a szervezet javaslatot tett a Nemzetbiztonsági Tanács átszervezésére. Ekkor szólította fel Truman a Tanács tagjait (ezenkívül a pénzügyminisztert, a Cl A-t