Századok – 1987

FOLYÓIRATSZEMLE - Juergenmayer; M.: Gandhi reneszánsza 237

FOLYÓI RATSZEM LE 237 előkészületek irányítására. Junius 20-án újabb jelentős politikai eseményt jelentett a Nemzeti Demokratikus Blokk megalakítása. A két munkáspárt mellett a történelmi pártok is csatlakoztak. A Blokk deklarálta a szövetségesek fegyverszüneti feltételeinek elfogadását, valamint szembefordulást Hitlerrel és demokratikus belső átalakulást. Fontolgatták, hogy küldöttséget menesztenek Moszkvába. Maniu Antonescut is szerette volna megnyerni, de a fasiszta diktátor még ekkor is Berlintől remélt csodát. Hiába. 1944. augusztus 20-án megkezdődött a Iasi-Kísinyov hadmüvelet. Nemcsak Románia, de egész Délkelet-Európa jövője szempontjából fontos volt a sikere. A szovjet túlerő érvényesült. IX német hadosztályt kerítettek be, 200 ezer német és román foglyot ejtettek. Antonescu a fronton kísérelte meg a lehetetlent. A történelmi pártok várakozást javasoltak. A kommunisták és az udvari körök viszont egyetértettek abban, hogy augusztus 26-ról 23-ra kell előrehozni a tervezett felkelés időpontját. 1944. augusztus 23-án a felkelő népi osztagok és a katonaság átállt egységei letartóztatták Antonescut és kormányát. Hitler ugyan parancsot adott új, németbarát román kabinet alakítására, de tábornokai teljesíthetetlennek nyilvánították ezt a parancsot. Román területen, a hátországban szétszórva csak 60 ezer német katona állomásozott. Mielőtt ezeket összpontosíthatták volna, az előrenyomuló szovjet alakulatok a felkelők segítségére siettek. Augusztus 30-án végleg felszabadult a főváros, október végére pedig az ország egész területe. Az. augusztus 23-i eseményeket — tekintettel a kérdés bőséges irodalmára nem részletezi a szerző. De azt megtudhatjuk cikkéből, hogy 1944 márciusa és októbere között csaknem 300 ezer embert veszített román területen a szovjet hadsereg, köztük 70 ezer halottat. Augusztus 23. és október 30. között összesen 60 ezres volt a román veszteség, ami a háború végéig 170 ezerre nőtt. Cikke befejező részében N. Causescu megállapításait idézi a szerző, amelyek a vörös hadsereg győzelmeinek döntő szerepét hangsúlyozták Románia felszabadításában. ( Voproszi iszlorii, 1985. 8. szám 89—102. I.) M. M. JU ERG EN M A Y ER GANDHI RENESZÁNSZA Attenborough „Gandhi" című filmje világszerte felkeltette az érdeklődést a nagy indiai politikus iránt. Igaz, ennek előzményei is voltak, hiszen Gandhit már eddig is sokan példaképüknek tekintették Nyugat-Európában és Ázsiában egyaránt. A szerző cikkében ezt a „Gandhi-reneszánszt" vetette részletesebb vizsgálat alá. Tény, hogy az utóbbi években a nagyobb indiai és amerikai egyetemek sorozatosan indítanak szemináriumokat Gandhi életéről és tevékenységéről s e programok egyre népszerűbbek a hallgatók körében. Rengeteg új könyv is megjelent Gandhiról. Vajon miért ilyen vonzó a nagy politikus alakja? Attenborough filmje ad egyfajta választ: olyan magas erkölcsiségű embert mutat be, aki saját erejéből győz a hatóságok felett. Kérdés viszont, hogy ez a kép milyen mértékben felel meg a történeti valóságnak. A Publishers Weekly szerint eddig több, mint 400 életrajz jelent meg Gandhiról, s e számban nincsenek benne azok a müvek, amelyek filozófiájának valamely aspektusát elemzik. Az irodalom egy része hagiografikus jellegű, vagyis az olvasónak azt sugallja, hogy egy valóságos szent életéről van szó. A szerző szerint a müveknek két típusa érdemel nagyobb figyelmet: az egyik Gandhit megfelelő történeti környezetbe igyekszik állítani, a másik pedig politikai céljait s a megvalósításukhoz, felhasznált eszközöket vizsgálja. Mindkét kategóriában születtek jelentős alkotások. Gandhit az indiai nemzeti-felszabadító mozgalom központi alakjaként mutatja be Judith Brown: Gandhi's Rise to Power (Cambridge, 1972) és Gandhi and Civil Disobedience (Cambridge. 1977) című müve. Arra fontos és mindmáig vitatott kérdésre, hogy Gandhi miként tudott olyan széles tömegekre hatni. Lloyd és Susanne Rudolph esszéi adják meg a legalaposabb választ. Szerintük a Mahatma képes volt a szent 16 Századok 86/6