Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - A történelem segédtudományai (Ism.: Gerics József) 223
186 TÖRTÉNETI IRODALOM 223 A TÖRTÉNELEM SEGÉDTUDOMÁNYAI SZERKESZTETTE: KÁLLAY ISTVÁN Budapest 1986. 346 I. Készült az Eötvös Loránd Tudományegyetem Történelem Segédtudományai Tanszéke gondozásában Úttörő, hézagpótló munkát veszünk kezünkbe a fenti gyűjteményes kötetben. Az oktatás és minden, a szakma iránt érdeklődő olvasó igényeit kívánja kielégíteni ez a fontos kézikönyv. Teljes joggal állapítja meg a bevezetőben a szerkesztő, Kállay István: „A nagy hagyomány ellenére magyar nyelven eddig nem jelent meg történeti segédtudományi kézikönyv, sőt az ágazatok közül sem mindről. Ezért a jelen kötet nemcsak 20 legismertebb segédtudomány ismertetését adja, hanem néhánynak ez az első magyar nyelvű (pl. epigráfia, archontológia, fallerisztika, metrológia, éghajlattan, ikonográfia stb.) összefoglalása." Az egyes segédtudományi ágazatok ismertetését gondosan kiválasztott, hivatott szakemberek írták, közülük nem egy nemzetközi elismertségü kutató. A mű közzétételének alapgondolata nyilván az volt, hogy az ún. klasszikus segédtudományok régebbi kiadású, hazai kézikönyvei (pl. Szentpétery Magyar oklevéltana, Kumorovitz pecséttana. Hajnal István írástörténete stb.) könyvárusi forgalomban már évtizedek óta nem kaphatók, illetve Kumorovitz pecséttana eredetileg sem volt. Ezért igen fontos volt az egyetemünkön immár több mint két évszázada oktatott és Magyarországon már megelőzően is müveit történeti segédtudományok korszerű kézikönyvét az egyetemi hallgatók és az érdeklődők széles körének rendelkezésére bocsátani. Ennek a szükségletnek ez a munka magas fokon, a nemzetközi szakirodalom szintjén messzemenően eleget is tesz, és az ismertető teljes egyetértéssel hivatkozhat a bevezetés záró soraira: „Bízunk benne, hogy kézikönyvünket a közép- és felsőfokú oktatásban és a legszélesebb körű kutatómunkában nemcsak a mai, hanem a következő generációk is hasznosítani tudják." Ez a bizakodás annál is indokoltabb, mert a segédtudományi kutatások biztos alapra és szervezeti keretre találtak a Magyar Történelmi Társulat illetékes szekciójában. A feladat mindenképpen nehéz volt. Voltak tudományágak, amelyek ismertetésénél a szerzőknek a gazdag szakirodalomból származó „bőség zavarával" kellett megküzdeni, másoknál éppen ellenkezőleg: az első magyar nyelvű összefoglalás úttörése volt a nehézség. A kötetet a szerkesztő Kállay István: „A történelem segédtudományai" címen irt áttekintése nyitja meg. Ebben alaposan és tömören határozza meg a történeti segédtudományok fogalmát, indokolja a kifejezés jogosultságát. ír a történettudomány és a segédtudományok kapcsolatáról. A könyv a következő szerzők alábbi címen készített összefoglalásait tartalmazza. Az oklevéltan és paleográfia legújabb eredményeit Érszegi Géza foglalta össze. A klasszikus segédtudományok köréből Kubinyi András írt az epigrafikáról a hazai szakirodalomban úttörő áttekintést. A kódexek iránti elkötelezettség szeretete vezette Csapodi Csaba tollát a kodikológia mintaszerű ismertetésénél. Kristó Gyula nevével három fontos ágazatnál: a kronológiánál, történeti földrajznál és történeti helynévtannál találkozunk. Mindhármat a tőle megszokott, vonzó világossággal dolgozta ki. Különösen megszívlelendő mind az országos, mind a helytörténet kutatója számára az a körültekintés, amelyet Kristó Gyula a helynevek történeti forrásként való felhasználásával kívánatosnak tart. Bogdán István a papirológiáról és metrológiáról ad összefoglalást. A papirológiai rész nem a papiruszokkal, hanem amint írja, azzal a korszakkal foglalkozik, amikor az írás a papíron keresztül lett a kultúra széles körű fejlesztőjévé. A metrológiánál korábbi könyvének és tanulmányainak eredményeire épít, esetenként a szükséges mértékben bővítve. Szabatosan fogalmazza meg a genealógia és a többi segédtudomány viszonyát Kállay István. Szemléletesen mutatja be a genealógia nemzetközi és hazai történetét, a genealógia alapelveit és az egységes genealógiai jelrendszert. Nagy tapasztalatú levéltári szakemberként tekinti át a genealógia forrásait. Fallenbüchl Zoltán avatott kézzel határozza meg az archontológia segédtudományi helyét, problematikáját, forrásait és tipológiáját. Bertényi Iván heraldikusunk írta a pecséttani és címertani részt, kellő teret szentelve
