Századok – 1987

TÖRTÉNETI IRODALOM - Gosztonyi Péter. Magyarország a második világháborúban (Ism.: Ránki György) 202

186 TÖRTÉNETI IRODALOM 202 GOSZTONYI PÉTER MAGYARORSZÁG A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN München 1984. I. 199. II. 208 1. Gosztonyi Péter neve Magyarországon a szűkebb szakkörökön kívül, legfeljebb a különböző hetilapokhoz (Magyarország. Élet és Irodalom) beküldött olvasólevelei révén ismert. Pedig a Svájcban élö termékeny történész Magyarország második világháború alatti történetének egyik legfelkészültebb kutatója. Érdeklődése elsősorban 1944/45, illetve 1956 történetére összpontosul. Mindkét témából nagyszámú tanulmányt és jó néhány könyvet is publikált. Könyvei közül különösen szeretnénk kiemelni az 1944—45-ös Duna-medencei hadmüveletek alapos, részletkutatásokon nyugvó összefoglaló munkáját Délkelet-Európa felszabadításáról, valamint a hitleri Németország szovjetellenes háborújában résztvevő csatlós hadseregek történetét feldolgozó monográfiáját. (Ez utóbbinak magyar nyelven való publikálása is érdeklődésre tarthatna számot.) A monografikus munkálatok mellett ki kell emelnünk rövid Horthyéletrajzát, valamint számos, a különböző nyugati, ill. Nyugaton megjelenő magyar nyelvű folyóiratokban és újságokban megjelent cikkeit, tanulmányait. Az elmúlt másfél évtized terméséből gyűjtötte össze és tett közzé, két elegánsan kivitelezett tanulmánygyűjteményt. Ha Gosztonyi nem lenne olyan termékeny író, mint amilyen, a Magyarországgal foglalkozó történetírás számára akkor is elismerésre méltó érdemeket szerzett volna, hiszen fáradhatatlan gyűjtőmunkája eredményeként Magyarország második világháborús helyzetével és szerepével kapcsolatban egyedülálló levéltári és kézirati anyag állt össze a berni kelet-európai könyvtárban — melynek egyébként igazgatója. Személyesen vagy levélben Gosztonyi mindenkit megkérdezett, aki elérhető volt legyen az német diplomata, tábornok vagy katonatiszt, a magyar hadsereg tisztje, nyilas politikus, volt ellenálló — és levelüket, nyilatkozatukat, az általuk megőrzött és átadott dokumentumokat rendszerezte. Bizton állíthatjuk, hogy ez a gyűjtemény — mely kutatómunka szempontjából magyarországi történészek számára is hozzáférhető — a hazai levéltárak anyaga mellett egyike a legfontosabbaknak. Gosztonyi tudományos munkássága jórészt erre az anyagra támaszkodva, vagy pontosabban evvel az anyaggal egészíti ki a hazai kutatásokat, melyeket a szerző gondosan figyelemmel kísér, felhasznál vagy kritizál. Gosztonyi kétkötetes munkájának első része Magyarország második világháborús szerepéről tesz közzé tanulmányokat és riportokat, második része pedig kimondottan 1944/45 történetéhez kapcsolódik „Magyarország hadszíntér" alcímmel. Az első kötet néhány tanulmánya — mint például a magyar hadbalépés, 1941—42 történetéről — inkább összefoglaló jellegű. Jóllehet a szerző itt is felvillant néhány új mozzanatot, a kötet dokumentumértékét inkább a 2. magyar hadsereggel kapcsolatos tanulmányok határozzák meg. Itt érvényesül leginkább Gosztonyi előnye, a német katonai források alapos ismerete. Horthy 1942. december 26-i táviratának teljes szövege, melyben közli Hitlerrel, hogy a magyar csapatokat utasította „ellenséges támadás esetén a végsőkig tartsanak ki", jól beleillik abba a képbe, melyben maga a kormányzó is osztja számos más katonai vezető nézetét, hogy a magyar csapatok elhelyezése, felszerelése és a németekkel való együttműködés számos kívánnivalót hagy maga után. Rendkívül érdekes Witzleben tábornok tanúvallomása a 2. magyar hadsereg helyzetéről és a doni katasztrófáról. Witzleben a 2. magyar hadsereghez beosztott német tábornokként élte át az eseményeket, és állítása szerint 1943. január I5-én arra akarta rábírni Jány Gusztávot, hogy ne tegyen eleget Hitler utasításának, hiszen ez számára nem kőtelező, hanem szuverén módon rendelkezzék hadserege sorsáról. Ismeretes, hogy a magyar tábornok nem merte vállalni az evvel járó felelősséget, mely nyilván betetőzte a 2. magyar hadsereg katasztrófáját. Witzleben beszámolójából még egy mozzanatot szeretnék ez alkalommal kiemelni, mely a magyar hadsereg vezetésének jellemző kritikája: „a Honvédelmi Minisztérium — írja — a 2. hadsereg doni jelenlétét kitűnő alkalomnak tekintette arra, hogy tisztikaruk tagjainak soron kívüli előléptetését elősegítsék". Gosztonyi először teszi közzé ebben a kötetben magyar nyelven a Benes—Sztálin—Molotov 1943 decemberi megbeszéléséről 10 évvel ezelőtt napvilágot látott feljegyzést. Nagy értéke a kötetnek Gosztonyi riportja Veesenmayerral, Trenkerrel. a budapesti