Századok – 1987
TÖRTÉNETI IRODALOM - Riadj magyar ! (Ism.: Urbán Aladár) 177
TÖRTÉNETI IRODALOM 179 amelyeknek részben tanúja lehetett. Másrészt az, hogy utóbbi munka hiányzik a felterjesztett nyomtatványok sorából, azt is mutatja, hogy ezek a jelentések sem teljesen hiánytalanok. A rendőri osztály iratainak egyikére még érdemes felhívni a figyelmet. Ez Békés megye 1848. november 24-i jelentése, amely a szarvasi Réthy-nyomda két szlovák nyelvű csatakrónikáját terjesztette fel: az egyik „A magyarok új világa", a másik pedig a „Versed győzelem" (a kötetben 2. és 18. szám alatt). Mivel az első Debrecenben, majd Szegeden jelent meg magyarul, a második pedig szintén Szegeden, jól mutatja, hogy a kiadók meglehetősen szabadon gazdálkodtak a „ponyvára került" művekkel, hiszen ekkor még nem létezett szerzői jogvédelem. Pogány Péter utószava ezzel nem foglalkozik, pedig jó volna tudni, hogy vajon egyszerűen kalózkiadásokról van-e szó, vagy volt-e például valamiféle együttműködés a szegedi Grünn- és a szarvasi Réthy-nyomda között. Tény, hogy a fenti szlovák fordítások nem csupán az epikus müvet, hanem a mellékletül közölt dalokat is hiánytalanul közreadták. A kötet anyagának jelentős része az Országos Levéltárban őrzött R 32. fondszámú 1848—49-es nyomtatványgyüjteményből való. Pogány Péter ebből természetesen nem közölt minden olyan anyagot, amely beleillett volna ebbe az „epikus körképbe", hanem válogatott azokból úgy, hogy ez a körkép többékevésbé hézagmentes legyen. Mivel az 1960-asévek elején e sorok írója is átnézte ezeket a nyomtatványokat, jegyzeteivel összevetve az ismertetett kötet szerkezetét, csak elismeréssel szólhat arról, hogy ezt a könnyen kezelhető anyagot milyen gazdagon egészítette ki más közgyűjtemények nehezen felkutatható darabjaival, gyűjtők példányaival, vagy — a teljesség érdekében — Sárosy vagy Dolinay szövegeivel. Talán csak azt sajnálja, hogy lírai anyag nem egészült ki a korai, március 25-ére datált névtelen (feltehetően erdélyi) szerzőtől származó „Dalunk" című hatszakos verssel, vagy — hogy más példát mondjunk — Újvári Mihály budai polgár május 20-án kelt „Hadi szózat Magyarország népeihez" című írásművével. Ez utóbbi ugyanis nemcsak az első olyan kiadvány, amely bevételét az önkéntesek (a honvédek) javára ajánlja fel — mint teszi azt Döbrentei Gábor is itt közölt versével —, hanem egyike azoknak, amely a minisztérium tagjait név szerint megverseli. A sort lehetne folytatni Magos Ernő: Riadal c., az orosz veszélyre figyelmeztető versével, vagy az Életképek levelezőjeként ismert Gömöri Frigyes honvédtiszt „A rokkant vitéz" c. munkájával, amelyet 1849-ben, Buda visszafoglalása után Görgeynek ajánlott emlékül. Mint érdekesség függelékként bekerülhetett volna a kötetbe Szabó Ferencnek, az 52. gyalogezred Itáliában harcoló gránátosának epikus beszámolója a custozzai csatáról, amelyet — ez sejteti a mü hangvételét — Majlandban „a cs. k. könyvnyomtató intézet" adott ki. A kötet anyaga teljesebb lehetett volna, ha Pogány Péter felfigyel arra, hogy az 1848—49-es minisztérium levéltárában van egy külön nyomtatványgyűjtemény a H 148. fondszám alatt. Ennek egyik csomója ugyancsak tartalmaz ponyvákat: három darab, Telekdi Lajos által Debrecenben kiadott füzetet. Mindhárom Radó Imre munkája. Ebből a kötet kettőt közöl (a 28. és 31. szám alatt), de a harmadik, a leghosszabb, valószínűleg ismeretlen a szerkesztő számára. A „Bocskay zászlója alá hajdú vitézek! 1848" című elbeszélő költemény az ősz során a Hajdúságban kiállított Bocskai-csapatot népszerűsíti, így párja lehetett volna a Hunyadi-csapathoz állott gránátosok történetének. Mindezekkel a lehetőségek még nem merültek ki. A szegedi Somogyi-környvtár őrzi a Grünn-nyomda iratait. Pogány Péter ezt a forrásairól szóló beszámolója szerint nem nézte át. Pedig feltételezhető, hogy a szegedi kiadványoknak itt található a legteljesebb gyűjteménye. Könyvtárak kolligátumai is rejthetnek még hiányzó, ismeretlen, vagy csak egyetlen példányban ismert füzeteket, egylapos verseket. így például az Országos Levéltár gazdag könyvtárának egyik 1848—49-es nyomtatványokat tartalmazó kötete nemcsak Czuczor ritka „Lelkesítő dall"-át őrzi, hanem a Grünn-nyomda további két kiadványát is: „Magyar nemzetőrök tábori dala" és „Pesti önkéntes dal" címmel. Előbbi röplap formájú, s azonos a kötetben a 19. szám függelékében szereplő „Tábori dal"-lal. Utóbbi az augusztus elején Földváry Lajos őrnagy vezetésével táborba szállt pesti önkéntes nemzetőrökről szól, amely így jól kiegészíthette volna Putnoki Józsefnek a 27. szám alatt közölt, meglehetősen általánosságokban mozgó beszámolóját. Befejezésül elismeréssel kell szólnunk a kötet jegyzetanyagáról, annak gondosságáról, filológiai igényességéről. Pogány Péter tájékoztat az egyes müvek esetleges előzményeiről vagy utóéletéről, a költemények vagy részleteik más kiadványba történt átvételéről, a szövegváltozatokról. Azonosítja a verses elbeszélések szereplőit és színterét, rövid életrajzi tájékoztatást nyújt a nevesebb szereplőkről, sőt esetenként 12*
