Századok – 1987
BESZÁMOLÓ - Nemzetközi tudományos konferencia a Duna-hajózás kérdéseiről Budapesten (Borsi-Kálmán Béla) 170
BESZÁMOLÓ 171 negyedében, azzal a következménnyel járt, hogy egész sor román és bolgár város számottevő gazdasági tényezővé nőtte ki magát (Vidin, Orsova, Ruscsuk, Bräila, Galati). Úgyszintén hosszú évek elmélyült kutatási eredményeit próbálta összegezni Manfred Sauer osztrák történész,a bécsi Közgazdasági Egyetem kutatója ,,Die Rolle der Donauschiffahrt in den wirtschaftlichen Grossraumplänen der österreichischen Regierung zwischen 1821 und 1866" (A Duna-hajózás szerepe az osztrák kormányzat gazdasági nagytér-terveiben 1821 és 1866 között) c. előadásában. Sauer rendkívül anyaggazdag felszólalásában arra tett kísérletet, hogy következetes, átgondolt politikai koncepciót mutasson ki a mindenkori osztrák kormányoknál, miszerint azok már Mária Terézia korától — lényegében a kiegyezésig — nagy gazdasági egységet kívántak megteremteni — Ausztriával a középpontban. Ez az Északi-tengertől a Földközi-tengerig egy egységes víziút-hálózattal összekapcsolt, szerves közgazdasági rendszert — piacot képezett volna, és eme úgynevezett „nagytér" koncepcióba szervesen illeszkedtek a Duna-hajózás fejlesztésére irányuló — gyakran kivihetetleneknek bizonyult — tervek. Ezeket az elképzeléseket, terveket, amelyeket észak-déli irányú, zömmel víziúti távolsági kereskedelmi útvonalakról szőttek, s viszonylag kevés valósult meg belőlük, Sauer imponáló adatgazdagsággal, nagy konkrét anyagon vázolta föl, ám e nagy „összkontinentális" tervek realizálódásának hajdani esélyeit illetően mintha túlságosan derűlátó hangot ütött volna meg. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy az osztrák történész a „nagytér" koncepcióba ágyazva, nagy erudícióval, külön szólt a konkrét Duna-hajózási tervekről, s arra is kitért, hogy ezekbe hogyan illeszkedtek a kisebb vállalkozások, szabályozási munkálatok, mederkotrások — Felső-Ausztriától Sulinaig. Frantz Baltzarek a bécsi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszéke docense a ,,Die wirtschaftlichen Beziehungen der österreichischen Länder zu den südostlichen Donaugebieten 1867—1914" (Az osztrák tartományok gazdasági kapcsolatai az Al-Duna vidékével 1867—1914 között) c. előadásában figyelmét a kiegyezést követő korszak gazdasági kapcsolatai vázolására fordította ugyan, de — ugyanúgy mint Sauer — ő is egy térben és időben kiterjedt koncepciót körvonalazott. Bécsi kollégájától eltérően azonban ő az egyes kormányok intézkedéseit nem a gazdasági-poltikai elgondolások szemszögéből, hanem a modernizációról napjainkban forgalomban levő divatos közgazdasági elméletek oldaláról közelítette meg. Ennek megfelelően témáját — a tőkés fejlődés előfeltételéből kiindulva — „elméletcentrikusan" és következményeként — némileg elmélet-ízüen vizsgálta. Ám éppen ez a kétfajta megközelítés bizonyult igazán termékenynek, gondolatébresztőnek és — miként ezt az előadásokat követő vita is jelezte — szervesen összefüggőnek, amely a továbbgondolás lehetőségeit is magában rejtette. Jól illeszkedett az első nap programjába az OL főlevéltárosának, Sárközi Zoltánnak nagyívű áttekintése: ,,Die Erste Donau-Dampschiffahrtsgesellschaft und die Donauschiffahrt" (Az első Dunagőzhajózási Társaság és a Duna-hajózás) az éppen jubiláló, a közelmúltban alapításának 150. évfordulóját ünneplő DDSG történetéről.
