Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mihály: A Népszövetség menekültügyi tevékenysége 134
A NÉPSZÖVETSÉG MENEKÜLTÜGYI TEVÉKENYSÉGE 153 3. táblázat. A Nansen-iroda és a Németországi Menekültek Főbiztossága által „védelmezett' menekültek szánta 1937-ben Oroszok (Európában és a Távol-Keleten) 450,000 Örmények 225,000 Asszírok, kurdok, törökök 16,150 Németországi menekültek 165,000 Saar-vidéki menekültek 3,800 859,950 (Forrás: Simpson: i. m. 515.) Népszövetség menekültügyi szerveihez. Az új Menekültügyi Főbiztosság tehát sok százezer ember ügyét vállalta magára, persze a gyakorlatban a II. világháború kitörése után már végképp semmit sem tudott tenni a menekültek érdekében. A Főbiztosság hivatalosan csak 1946 végén szűnt meg, de tulajdonképpen már halvaszületett intézménynek tekinthető. A fejezet elején láthattuk, hogy milyen feltételekkel vállalta a Népszövetség a menekültek egyes csoportjainak segítését. Természetesen a korszak politikai erővonalai és — ezzel szoros összefüggésben — a Népszövetség tevékenységének korlátai jelentősen behatárolták a menekültügyi munkát. Mégis elmondható, hogy a Népszövetség keretein belül alakult ki először olyan menekültügyi együttműködés, amely a kormányok, a humanitárius szervezetek és a nemzetközi szervezet közös erőfeszítésein alapult. A népszövetségi menekültmunka fontos eredménye, hogy nemzetközi egyezmények jöttek létre a menekültek jogi és politikai státusáról. A szervezet egyre újabb menekültcsoportokat vont be tevékenységi körébe. Ennek mindig az volt az előzménye, hogy — a politikai robbanások után — egyes kormányok, humanitárius szervezetek vagy közéleti személyiségek felszólították a Népszövetséget a menekültek védelmére. Az, hogy a Népszövetség egyáltalán hajlandó volt foglalkozni a menekültekkel, néhány igen kiváló embernek is köszönhető. Ilyen volt például Nansen, Ador, az angol Noel-Baker és Cecil, akik jelentős erkölcsi befolyásukat latba vetve küzdöttek a menekültek megsegítéséért. A Népszövetség menekültügyi tevékenységét három szakaszra oszthatjuk. Az első szakaszban ( 1921—1930) még élt a remény, hogy a problémát viszonylag rövid időn belül és elsősorban hazatelepítéssel meg lehet oldani. Az orosz menekültek hazatelepítésének kudarca és a politikai helyzet kiéleződése azonban megmutatta, hogy ez a remény hiábavaló. Az ügyre rossz hatással volt az is, hogy sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem lépett be a Népszövetségbe, és így a legnagyobb anya- és a legnagyobb potenciális befogadó ország politikai, pénzügyi és technikai közreműködését nélkülözni kellett. A második periódust (1931—1938) a jobb szervezettség, az addigi ad hoc módszerek és rendezések felváltása jellemezte. Ekkor születtek meg a már említett nemzetközi egyezmények. Ugyanakkor a tagállamok, valamint a szervezet vezetőinek egy része mindent elkövetett, hogy minél hamarabb felszámolják a Népszövetség
