Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
AZ OSzDMP ÉS A NEMZETISÉGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRTOK EGYESÜLÉSE 129 oroszországi proletariátus egységes szociáldemokrata pártjának „nemzetiségi szervezetekből kell felépülnie" mivel csak az ilyen struktúra biztosíthatja a különböző nemzetiségű proletárok élet- és tevékenységi feltételeinek teljes mértékű figyelembe vételét. A határozat ebből kiindulva helytelenítette, hogy az OSZDMP elutasítja a nemzetiségek szerinti elhatárolódást, a Bund belépési tervezetéről szólva pedig kifogásolta, hogy a közös városi bizottságok létrehozásának módja nem felel meg a Bund elképzeléseinek, hogy hiányzik belőle a kulturális-nemzeti autonómia tartós szavatolása a zsidó párt számára, és hogy a szabályzat nem garantálja azt a bundista követelést, miszerint csak a Bund egyetértésével lehet megváltoztatni a szerződés alapvető pontjait. Az elfogadott bundista igényekre, a közös célokra és a közös párton belüli lehetőségekre hivatkozva azonban a kongresszus olyan „átmeneti egyesülési formát" látott a javasolt tervezetben, mely lehetővé teszi a Bund számára, hogy „sikeres harcot folytasson a párton belül a nemzeti és a szervezeti kérdésekben vallott nézetei teljes diadaláért". Ebből a meggondolásból a Bund VII. kongresszusa elfogadta ugyan az egyesülési feltételeket, de felhívta az összes bundista szervezetet, hogy „folytassanak hajthatatlan harcot a párton belül az Oroszországi Párt átépítéséért azokon az alapokon, amelyek megfelelnek a Bund szervezeti elveinek, és azért, hogy az Oroszországi Párt fogadja el a Bundnak a nemzeti kérdésben vallott programját".155 A Bund VII. kongresszusának egyesülési határozatából látható, hogy a zsidó szociáldemokrácia a belépési tervezetet, annak kompromisszumos pontjait minél előbb a maga javára akarta megváltoztatni. Azzal a szándékkal lépett be az OSZDMP-be, hogy a közös szervezeten belüli harccal érvényesítse a maga elgondolásait, hogy az országos pártra rákényszerítse a szervezeti és a nemzeti kérdésben vallott felfogását. A Stockholmban létrejött kompromisszumot nem a különböző nézetek közti fegyverszünetnek tekintette, hanem olyan lehetőségnek, amely ideiglenes engedmények árán kedvezőbb terepet biztosít az ellentámadáshoz, saját álláspontjának általánossá tételéhez. A csatlakozás motivációját tekintve ez a körülmény választotta el leginkább a Bundot a lengyel és a lett párttól, ami erősen kétségessé tette az egyesülés gyakorlati megvalósítására irányuló szándékát is.156 Jellemző ebből a szempontból, hogy az OSZDMP Litvániai és Belorussziái Területi Szövetségének (erre a névre keresztelték át 1906 májusában az OSZDMP korábbi Északnyugati Szövetségét) 1906—1907-es konferenciái hiába fogadtak el határozatokat a Bund és az OSZDMP helyi 155 A Bund VII. kongresszusának az OSZDMP-vel való egyesülésről hozott terjedelmes határozatának szövegét lásd M. Rafesz i. m. 385—387. 156 A Bund történetírója, M. Rafesz így jellemzi a zsidó párt 1906-os csatlakozását és gyakorlati következményeit: „Valóban igaz, 1906-ban a Bund győzött. Szervezeti szabályzata alapján vették fel az OSZDMP soraiba, de ha be is lépett ide, a Bund csak a saját csúcsait egyesítette az OSZDMP csúcsaival. Az egyes helyeken nem jött létre egységes szociáldemokrata szervezet. A Bundnak azOSZDMP-be történtezen visszatérése után mind a Nyugati Vidéken, mind Lengyelországban a zsidó tömeg, mint tömeg nem érintkezett a nem zsidó munkástömeggel. Nem jött létre az egész helyi proletariátus egységes szociáldemokrata szervezete. A Bund határozottan ellenállt ennek a dolognak." — M. Rafesz i. m. 103. 9 Századok 87/1
