Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
124 M ATÉ ISTVAN abból fakadt, ami eddig elválasztotta e szervezeteket az országos párttól, s ami eddig megakadályozta összefogásukat. A vitás kérdések között elméleti és szervezeti jellegű nézeteltérések egyaránt szerepeltek. A lengyelek elfogadhatatlannak tartották a nemzetek önrendelkezési jogát, és nemzeti autonómiát követeltek Lengyelország számára. A lettek az agrárkérdésben jelentettek be különvéleményt. A bundisták a lengyelekhez hasonlóan a nemzeti kérdésben vallottak az OSZDMP-től teljesen eltérő álláspontot (kulturális-nemzeti autonómia), és a zsidó proletariátus egyedüli képviselői akartak lenni az oroszországi szociáldemokrata mozgalomban (az exterritorialitás alapján). Ezzel kapcsolatban a Bundnál jelentkeztek a legélesebben a pártszervezti föderációs törekvések, de a lett párt sem idegenkedett az ilyen elképzelésektől (s hozzátehetjük: az 1900-as évek elején a lengyel szociáldemokraták körében is népszerű volt a föderatív összekapcsolódás gondolata).140 1905 végén — 1906 elején adva voltak az egyesülés irányába ható objektív és szubjektív feltételek, voltak viszont egyúttal olyan elválasztó tényezők, melyeknek a saját szempontjából mindegyik szervezet alapvető fontosságot tulajdonított. Amikor 1906 első hónapjaiban végső stádiumába került az egyesülési kongresszus előkészítése, végül is mindegyik érdekelt fél „beadta a derekát" (hol kisebb, hol nagyobb belső harcok árán), de tulajdonképpen mindegyikük azzal a céllal küldte el delegációját Stockholmba, hogy ott a legmesszebbmenőkig védelmezze saját elképzeléseit. Mindennek következtében a IV. kongresszuson olyan kompromisszumos egyesülési tervezetek születtek, melyekben mind az OSZDMP, mind a nemzetiségi pártok kölcsönös engedményekre kényszerültek. Mindegyik csatlakozó szervezet elismerte az OSZDMP elméleti és szervezeti princípiumait, de a lengyelek ragaszkodtak a nemzeti autonómiához, a nemzetiségi alapon létrehozott szakszervezeteikhez, s nem forszírozták a nemzeti önrendelkezés problémáját. A lettek most sem tartották elfogadhatónak az országos párt agrárprogramját, s ragaszkodtak saját elképzeléseikhez. A bundisták továbbra sem mondtak le a kulturális-nemzeti autonómiáról s a nemzetiségi alapon történő tevékenységről. Maga a szervezeti összekapcsolódás is olyan elvi alapon indulhatott meg a stockholmi értekezlet után, mely az autonómia és a föderáció elemeinek egyfajta keverékét jelentette, s amit Lenin a későbbiekben a „legrosszabb típusú föderáció" példájaként emlegetett.141 Az OSZDMP hivatalosan 140 A lengyel Királyság és Litvánia Szociáldemokráciájának 1901. novemberi III. kongresszusa pl. határozatilag mondta ki, hogy föderatív kapcsolatra kell lépni más nemzetiségek (oroszok, zsidók stb.) szervezeteivel. A határozatot lásd N. N. Puhlov i. m. 285. A későbbiekben azonban a lengyelek másodlagosnak tekintették a szervezeti összekapcsolódás formáját, s ennek megfelelően nyilatkoztak pl. az OSZDMP II. kongresszusán is. 141 Lásd erről pl. Lenin: A nemzeti kérdésről szóló határozat tervezete (1913. szeptember) — LÖM 24. köt. 373.; Lenin: A nemzeti kérdésről szóló referátum tézisei (1914. január) — LÖM 24. köt. 391. Az 1912-es prágai konferencia egyik Lenin által írt határozata kimondta: „A tapasztalatok végleg bebizonyították, hogy tűrhetetlen a pártban olyan helyzet, amikor az orosz szervezetektől egészen külön dolgozó »nemzetiek« a legrosszabb típusú föderációt igyekeztek létrehozni és gyakran akaratuktól függetlenül olyan helyzetbe hozták a legfontosabb oroszországi szervezeteket, hogy az OSZDMP a nemzetiségi központok nélkül, amelyek gyakorlatilag egyáltalán nem vesznek részt az orosz munkában,
