Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Máté István: Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok egyesülése az OSzDMP IV. kongresszusán 85
122 MÁTÉ ISTVÁN esetben mensevik határozatok születtek (pl. a municipalizálás programja a földkérdésben; az Állami Dumához és a fegyveres felkeléshez való viszonyt illetően stb.), a megválasztott Központi Bizottságban nyomasztó volt a mensevik túlsúly, és a Szocial-Demokrat című Központi Lap szerkesztősége is túlnyomórészt mensevikekből állt.131 Mindez természetszerűen maga után vonta a bolsevikok ellenállását. A bolsevik küldöttek nevében Lenin a kongresszus után felhívásban fordult a párthoz, melyben eszmei harcot hirdetett a forradalmi szempontból hibás határozatok ellen, bár elvetette a szakadás gondolatát, s hangsúlyozta, hogy „mindenki köteles alávetni magát a kongresszus határozatainak".132 A bolsevikok harcot indítottak a következő pártkongresszus mielőbbi összehívásáért, hogy az hatályon kívül helyezze a stockholmi értekezlet helytelen állásfoglalásait. Több legális lapot adtak ki Volna, Vperjod, Eho néven, 1906 augusztusától pedig saját önálló illegális lapjukat is megjelentették Proletarij elnevezéssel.13 3 Mindebből látható, hogy az 1906-os kongresszuson egyesült ugyan az OSZDMP két szárnya, s a legtöbb helyi szervezetnél is lezajlott az összeolvadás, ez az egyesülés azonban csupán formális aktusnak bizonyult.134 Továbbra is fennmaradtak az alapvető elvi ellentétek a bolsevik és a mensevik frakció között, ami eleve csak formális egyesülést tett lehetővé, s ami egyúttal azt a lehetőséget is magában hordozta, hogy a nézeteltérések kiéleződése esetén szükségszerűen bekövetkezik majd szervezeti elhatárolódásuk.135 Hosszabb távon jóval nagyobb jelentőséggel bírt az OSZDMP és a nemzetiségi szociáldemokrata pártok stockholmi megállapodása. Az országos párt 1906 előtt is soknemzetiségű volt, ezúttal azonban olyan nemzetiségi szervezetekkel fuzionált, melyek addig önállóan tevékenykedtek.1 3 ® Az oroszországi szociáldemokrácia 131 A IV. kongresszuson megválasztott Központi Bizottságba 7 mensevik került be: V. N. Rozanov, L I Goldman, L. N. Radcsenko, L. M. Hincsuk, V. N. Krohmal, B. A. Bahmetyev, P. N. Kolokolnyikov — és 3 bolsevik: V. A. Gyesznyickij-Szosznovszkij, L. B. Kraszin és A. I. Rikov, akit később A. A. Bogdanov váltott fel. A Központi Lap bolsevik szerkesztői Lenin, Lunacsarszkij és V. A. Bazarov-Rudnyev voltak. 132 Lenin: Az egykori „bolsevik" frakció egyesülési kongresszusi küldötteinek felhívása a párthoz. (1906 április) — LÖM 12. köt. 381. 133 A Szovjetunió Kommunista Pártjának története, i. m. 130. 134 Megemlítjük példaként, hogy az egyes helyi csoportok egyesülését követően 1906 szeptemberében ült össze Tífliszben, majd Bakuban a Kaukázuson túli szociáldemokrata szervezetek egyesítő területi kongresszusa, ahol a mensevik áramlat dominált, s ahol szintén végbement a frakciók formális egyesülése. Jellemző ugyanakkor, hogy a tifliszi bolsevikok már 1907 elején újból létrehozták saját központjukat, amit a Tifliszi Bolsevikok Irodalmi Irodájának neveztek el. — Ocserki isztorii Kommunyisztyicseszkoj Partyii Gruzii. Csaszty I, 1883—1921. Tbiliszi 1982. 147—148. A Kaukázusontúl mellett más területeken is tapasztalható volt, hogy a formális egyesülést követően a korábbi frakciók kisebb-nagyobb mértékben kezdtek függetlenedni egymástól. 135 D. Erde: Menseviki. Harkov 1929. 16.; L. M.-ov: Szocialgyemokratyija 1905—1907 gg. i. m. 617. 136 Az OSZDMP soknemzetiségű összetételéről ad bizonyos képet a IV. kongresszus küldötteinek nemzetiségi megoszlásáról készült kimutatás is. Eszerint: nagyorosz- 68; kisorosz (ukrán) — 6; zsidó — 35; grúz — 19; lengyel — 6; lett — 5; örmény — 2; észt — 1 ; litván — 1 ; finn — 1 ; bolgár — 1. — Csetvjortij (objegyinyityelnij) szjezd RSZDRP. Protokoli. i. m. 458.
