Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Baksay Zoltán: A munkanélküliség felszámolására irányuló hatósági elképzelések és intézkedések az ellenforradalmi Magyarországon 1119
1130 BAK.SAY ZOLTÁN melynek a gyakori helyváltoztatás, tehát a munkapiac nyugalmi helyzetének mesterséges felborítása üzleti érdeke — megszüntesse.3 8 Andor Endre, aki hivatásából következően foglalkozott munkaközvetítéssel, úgy értékelte az 1924. évi helyzetet, „hogy az iparszerű munkaközvetítőktől és ügynököktől kezdve, munkaadó és munkásegyesületek, a humanitárius egyletek és boldog-boldogtalan foglalkozik helyszerzéssel, a gyárak portásairól nem beszélve".39 Szerinte ezek a hiányosságok súlyosan éreztették hatásukat. Magyarországon nem volt olyan hivatalos szerv, amely pontosan abszolút számokban meg tudná mondani, hogy Magyarországon mely foglalkozási ágakban milyen mérvű a munkanélküliség. Kijelentette, szükség lenne arra, hogy az egész országban, minden városban és községben decentralizálva, az összes foglalkozási ágakra kiterjedően, egy helyen tudják megmondani a munkát keresőknek, hogy mely munkahelyek keresnek munkást. Ennek megvalósítása — véleménye szerint — enyhítené a munkanélküliséget, és hasznára lenne a munkásoknak és a munkaadóknak egyaránt. Koiss Géza miniszteri tanácsos, az Állami Munkaközvetítő Hivatal új igazgatója, a munkanélküliség megelőzésének fontos eszközét látta a munkaalkalmak kötelező bejelentésében, melyet a munkaközvetítő hivatalokhoz kell továbbítani. Erre a célra egy nyomtatványt képzelt el, amelyet minden trafikban vagy postahivatalban árultak volna, és a bejelentést követően a munkaadók 48 óráig kötelesek lettek volna várni a munkaközvetítő által kiküldött személyekre, akit azonban nem lettek volna kötelesek alkalmazni. Ezzel a módszerrel — Koiss Géza szerint — elérhető volna, hogy a munkaközvetítők minden egyes álláshelyről tudomást szereznének és ugyanakkor megszüntetnék a gyárkapuk előtti lealázó ácsorgást, a munkaadónak való teljes kiszolgáltatottságot.4 0 Balogh Andor miniszteri osztálytanácsos meghatározása szerint ,,az országosan átfogó, tervszerűen kiépített munkaközvetítés a munkahiány elleni küzdelemnek elismerten leghatásosabb eszköze".*1 (Kiemelés: B. Z.) Szerinte „a munkaközvetítő minden munkábahelyezéssel, amellyel a munkanélküliség tartamát megrövidíti, megbecsülhetetlen szolgálatot tesz a társadalmi biztosításnak".42 Ezt látta be a kormány is, amikor minisztertanácsi határozatot hozott a munkaközvetítés ügyének a népjóléti és munkaügyi tárca hatáskörébe történő átutalására. Balogh Andor, aki a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium vezető beosztású tisztviselője volt, ettől a lépéstől a munkaközvetítés és a vele kapcsolatos kérdések gyökeres megoldását remélte. A rendelet részét képezte a munkanélküliség elleni kötelező biztosítás bevezetésének. A szakértők egyöntetűen szükségesnek tartották az állami munkaközvetítő hivatal átszervezését, hatáskörének kiterjesztését és a magánközvetítők 38 Uo.: Andor Endre hozzászólása. 35 Uo.: Andor Endre hozzászólása. 40 Munkaügyi Szemle, II. évf. 6. sz. 1928. június. Koiss Géza: Munkanélküliség.^ 41 Munkaügyi Szemle, II. évf. 7. sz. 1928. július. Balogh Andor Munkaközvetítés és társadalmi biztosítás. 42 Uo.
