Századok – 1987
KÖZLEMÉNYEK - Majoros István: A keleti front és Oroszország a francia politikában (1917. II.-1918. X.) 1101
A KELETI FRONT A FRANCIA POLITIKÁBAN 1917— 18-BAN 1115 hadsereg legyen független az orosztól, de a szövetségeseknek jelentős befolyásuk legyen. A jelentés ezenkívül még azt is javasolja, hogy küldjenek szövetséges erőt Oroszországba a rend helyreállítására. A beavatkozás szükségességét hangsúlyozza egy 1918. március 28-i keltezésű dokumentum is, melyet Palitzyne tábornok március 18-i jelentése alapján készített a szekció.5 2 Azt azonban hozzátette az elemzés, hogy a nyugati front helyzete miatt Franciaország nem tud katonai erőket küldeni Oroszországba. Ezért az ún. „egészséges erők" támogatását javasolja. E fogalom alatt a dokumentum a Kornyilov és Alekszejev tábornokok körül kialakult csoportokat érti, jóllehet egy korábbi dokumentum nem valami hízelgően nyilatkozott róluk. Langlois alezredes április 5-i keltezésű jegyzéke, melyben Franciaország oroszországi akciójával foglalkozik, már differenciáltabb politikát vázol fel. Bár fő célként továbbra is a keleti front létrehozásának szükségességét emeli ki, de hozzáteszi, hogy Oroszország különböző részein más és más politikát kell folytatnia Franciaországnak, így Nagy-Oroszországgal kapcsolatban megállapítja, hogy a zűrzavar a németeknek kedvez, ezért Párizs is a rend megszilárdításában érdekelt. Ezt azonban a jobboldali csoportoktól várja, és támogatást is nekik javasol. Ukrajnában és Finnországban viszont a zűrzavar fenntartását a francia politika alapvető érdekének tartja.5 3 A beavatkozási tervekkel párhuzamosan a francia gazdasági érdekek védelme és megmentése is szerepet kapott Párizs oroszországi politikájában. Mint ismeretes Oroszország legfontosabb hitelezője Franciaország volt, így jelentős gazdasági érdekeltséggel bírt, elsősorban Dél-Oroszországban. Nem véletlen, hogy az 1917. december 23-i angol—francia egyezményben a franciák ezt a térséget kapták meg befolyási övezetként. 1918-ban a francia politika a német módszerrel próbálkozott Oroszországban, s ez azt jelentette, hogy Németország helyett Franciaországnak kellett volna betölteni Oroszország legfontosabb kereskedelmi partnerének a szerepét. Ez a terv azonban csak terv maradt, mert Franciaország erre még a háború előtt sem volt képes, csak a bankár szerepre. A háborús veszteségek miatt pedig végképpen illúziónak bizonyult ez az elképzelés.54 Mint már említettük, az antant hatalmak javára történő erőeltolódás 1918 nyarán a nyugati fronton az oroszországi politikában is éreztette hatását. Ez a változás a dokumentumokban nyomon követhető: nem csupán javaslatokat, véleményeket találunk a követendő politikára, hanem kormányszintű terveket, Clemenceau aláírásával. A miniszterelnök 1918. szeptember 25-i dátummal levelet küldött a külügyminiszternek (egy másolat készült Foch marsall számára is), melyben az oroszországi politikát vázolja fel.S 5 Levelében változatlanul azt hangsúlyozta, hogy létre kell hozni 52 AMG 4 N 41 doss. 2. Analyse du mémoire Palitzyne. 53 AMG 4 N 40 Action de la France en Russie. 54 Ph. Schillinger: Un projet d'intervention économique en Russie (1918). Relations Internationales n 1. mai 1974. 115—122. 55 AMG 4 N 46 C/50 D/2. n 12.457 BS/3. Párizs, 1918. szeptember 25.
