Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1085 antifasiszta ellenzék mögött álló illegális Portugál Kommunista Párt (PCP) 1957-es V. kongresszusától szintén lehetségesnek látta a rendszer békés felszámolását,62 s miután jelöltjét Delgado javára az utolsó pillanatban visszavonta, megvalósult az elsősorban a — munkássággal és a tisztikar egy részével szövetségben álló — liberális burzsoáziát képviselő antisalazarista ellenzék egysége. Delgado a mögötte felsorakozó széles, de heterogén blokknak megfelelően mindenekelőtt függetlenségét hangsúlyozta: „Tulajdonképpen nem vagyok politikus. Nem egy saját pártért harcolok. .. Harminc éve már, hogy nincs többé pártunk... Az igazságosságért és a történelmi szabadságért harcolok."6 3 Az ezzel párhuzamosan hangoztatott programnélküliségen azonban átütött a diktatúra felszámolásának célja : „nem kívánok diktátor lenni; a Nemzet dolga, hogy legitimált csatornáin kinyilatkoztassa, mit akar."6 4 A legszegényebb rétegek helyzetét javítani kívánó, a gyarmati kérdést érdemben nem érintő program egy pontra futott ki, ahol találkozott az ellenzék közös minimális céljával és a tömegelégedetlenség irányával. Választási kampányában Delgado deklarálta: „Ha elnökké választanak, elbocsátom Salazart." Az induláskor arcnélküli tábornok észak-amerikai tapasztalatai alapján emberöltő óta az első személyes jellegű kampányt folytatta Portugáliában. A kisvárosokban is több tízezres tömegeket mozgatott meg, a csúcsot pedig a kétszázezres portói és a háromszázezres lisszaboni — 1926 óta példátlan — tömegtüntetés jelentette. Igaz, ez nem egészében neki szólt, hiszen a korabeli sajtó találó megállapítása szerint ezek az aktivizálódott tömegek „Salazarral szemben a dalai lámát is megválasztanák". Az egyértelmű tömegakaratot látva és maguk mögött tudva a NATO-t, Delgado és hívei biztosak voltak a győzelemben. Amikor a tisztikar összeesküvő csoportja egy a népszerűségre támaszkodó államcsínyt javasolt a választás küszöbén, a tábornok így válaszolt: „Nincs kormány, amely elvehetné tőlem ezt a választást. Velem van a nép és Európa."6 5 A június 8-i elnökválasztáson azonban Américo Tomás győzött a szavazatok 76,2%-ával, míg Delgado 23,8%-ot kapott (az ellenzék szerint a tábornok ténylegesen 45%-ot ért el, általános választás esetén pedig a szavazatok kétharmadát kapta volna). A tömegakarat és az eredmény közötti látványos ellentmondás sokkolta a társadalmat, a törhegeket, a vezetést és az ellenzéket egyaránt. Deklaráltan politikai jellegű tüntetések sora zajlott, tisztek részvételével, amelyek az ipari körzetekben összefonódtak a felerősödő gazdasági harcokkal. A tömegmegmozdulások mellett nagy visszhangja támadt néhány politikai személyiség elszigetelt protestálásának. „Az egyház — fogalmazott Salazarhoz 62 Részletesebben ld. Quelques données sur la situation économique et politique du Portugáléi l'activité du PCP. H. n. (Paris), é. n. (1958) 39—11. 63 Kühnen i. m. 127. 64 Delgado, H.: Memoirs of General —. London, Cassell, 1964. 108. 65 Rodrigues, A.—Borgia, С.—Cardoso, M.: О Movimento dos Capitäes e о 25 de Abril — 229 dias para derrubar о fascismo. Lisboa, Moräes, 1974. 158.
