Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061
A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1075 biztosította profitban. A társadalmi bázist a tradicionális középrétegek (városi kistulajdonosok és kispolgárság, birtokos parasztság) jelentették, továbbá a gyarmati protekcionizmusban érdekelt középburzsoázia; a korporativ szisztéma jó egzisztenciát biztosított egy szűk munkáselitnek; az államapparátus biztos megélhetést adott a kishivatalnokok széles rétegének; a paramilitáris szervezetek a lumpenproletariátus nem kis hányadát foglalkoztatták; a telepesek gyarmati kiváltságaikat élvezték. Bár a gyarmatpolitika hosszú távú gondja maradt az európaiak alacsony száma, mégis a nagy gyarmatokon, Angolában és Mozambikban már 1910—1930 között megkétszereződött, majd 1930—50 között csaknem háromszorosára nőtt a fehérek száma. Brazíliával ellentétben azonban a luzotropikalizmus „kohó"-ja Afrikában nem működött: a fehérek aránya 1950-ben is csak 1 -2% volt, a mulattoké elenyésző, az „asszimilált" négereké minimális. A missziós térítés eredménye korlátozott és jórészt formális volt (számottevő eredményt 1960-ig csak Angolában tudott felmutatni, ahol a lakosság 35%-a vált európai vallásúvá; Mozambikban azonban 90, Bissau-Guineában 94%-a az ősi vallás híve volt még3 7 ). Portugália külpolitikai játéktere a harmincas évekre megnőtt, az ország kedvezőbb helyzetbe került. Az „afrikai" orientációból ugyanis a be nem avatkozás elve és gyakorlata következett Európa konfliktusaiban. Emögött ott húzódott az egyensúlyozás kényszere is: fő gazdasági-kulturális partnere Anglia maradt, politikailag-ideológiailag viszont intézményrendszere miatt, valamint a spanyol polgárháborúban játszott szerepe következtében közelebb került Németországhoz. Spanyolország jelentette Portugália számára a legnagyobb külső problémát. Tekintettel arra, hogy az 193l-es spanyol köztársaság a portugál republikánus ellenzék fő támasza volt, a külpolitika „posztulátuma" a köztársaság megbuktatása lett.3 8 A polgárháború kirobbanása után Portugália ezért azonnal megszakította i kapcsolatait a köztársasági kormánnyal. Bár hivatalosan semleges maradt,39 sokoldalúan támogatta Francot. A Portugál Légió létrehozásának egyik fő oka is az volt, hogy a „semleges" Portugália így vehetett részt a polgárháborúban (a légióból verbuvált és Botelho Moniz vezetésével Spanyolországba küldött húszezer önkéntesnek, a viriatosnak jó egyharmada vesztette életét Franco ügyéért). Hamarosan elismerte Franco kormányát, majd 1939 márciusában a két ország barátsági és meg nem támadási szerződést kötött (Ibériai Paktum). A világháború kirobbanásakor Portugália a be nem avatkozás szellemében azonnal deklarálta semlegességét, megfogalmazva az Ibériai-félsziget „békezóna"státuszát.4 0 Hozzájárult ehhez, hogy Spanyolország sem lépett be a háborúba, hogy a náci párt céljai közvetve fenyegették a gyarmatokat és az anyaországot, s hogy a 37 Rudel i. m. 176. 38 Salazar: La pensée i. m. 89. 39 Salazar, O.: Portugal. Das Werden eines neuen Staates. Reden und Dokumente. Essener Verlagsanstalt, é. n. (1938?) 366—7. 40 Salazar: La pensée i. m. 103.
