Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061

A SALAZAR-DIK.TATÚRA 1071 Az így körvonalazódó ideológia alapelemei a társadalom ún. organikus egységei: a nemzet, a szakmai közösség és a család, valamint a belőlük eredeztetett szociális béke, munkaközpontúság és erős állam. A liberalizmus individualizmusával és kozmopolitizmusával, a szocializmus osztályszemléiétével és internacionalizmusával szemben deklarálta Salazar: „Semmit a Nemzet ellen, mindent a Nemzetért!" A „lágy" portugál karakterrel is megtámogatott defenzív nacionalizmus Európa ősi nemzetállama számára elsősorban a birodalom védelmét jelentette. Salazar megfogalmazásában az Új Állam „egyik legfőbb jellegzetessége, amely éles választóvonalat húz közte és más európai tekintélyi rendszerek között, a koloniális gondolat".2

6 A gyarmatosítás — és a birodalom fenntartásának — igazolásául a salazarizmus a történelmi jogra, a gazdasági függetlenség biztosítására és a rasszizmus hiányára hivatkozott. Élettér-elmélete, a „közös portugál térség" (espaqo comum portugués) nem utolsósorban a mezőgazdasági népességfölösleg letelepítését fedezte a gyarmatokon, pontosabban a nagyarányú emigráció átirányítását — az élettérbe egyébként beleértett — Brazília felől a gyarmatokra. A „fehér kolonizáció", a novoamento alkotmányban rögzített elve szerint az állam joga és kötelessége „fejleszteni a nemzeti területek benépesítését".2

7 A gyarmatosítás „civilizációs misszióját" indokló, nagyrészt Portugália gyengeségét és elmaradottságát megideologizáló luzotropikalizmus történeti fajelméletének — amit a luzitán integralizmus ideológua, António Sardinha („A faj értéke", 1915) nyomán Gilberto Freyre brazil szociológus öntött formába („Egy fenyegetett kultúra", 1940) — alapja a hosszú kontaktus a különböző fajú és kultúrájú népekkel, valamint az 1941 -es missziós egyezményben is megerősített térítő tradíció. Eszerint28

a „természetében mediterrán, helyzetében atlanti" portugált a faji előítélet hiánya, a nagyfokú alkalmazkodókészség az idegen (főleg trópusi) szociális közeghez, és e közeg átalakításának képessége jellemzi biológiai és kulturális asszimiláció révén. E folyamat eredménye nem fajok egyszerű egymás mellett élése, hanem összeolvadásukkal új, magasabbrendü embertípus és kultúra létrehozása. Mindez kulturálisan a trópusi fajok emancipálásában és asszimilálásában, az „egységes portugál nemzet" kialakulásában megy végbe, aminek politikailag az unitáris állam felel meg. A salazarista jelszó szerint ezért „Portugália egy és oszthatatlan Minhótól Timorig". Az így felfogott portugál nemzetben a munka—tőke ellentét meghaladásával az „érdekek harmóniája" érvényesül. Teotónio Pereira korporációs államtitkár jellegze-26

Pajzs E. Salazar. Egy kis ország nagy építője. Budapest, Auróra, 1943. 66. 21

Kozlovszkaja i. m. 93. "Részletesebben ld. Bitterii, U.: „Vadak" és „civilizáltak". Budapest, Gondolat, 1982.'216—222.; Abshire, D. M.—Samuels, M. A. (eds.): Portuguese Africa. A Handbook. New York, Praeger, 1969. 103.; Jacob, E. G.: Grundzüge der Geschichte Portugal und seiner Übersee-Provinzen. Darmstadt, Wissenschaftliche Buchgesellschaft, 1969. 15. A brazil szociológia atyja, Gilberto Freyre 1933-ban megjelent főművét („Udvarház és szolgaszállás") egyébként 1985-ben adta ki a Gondolat Könyvkiadó.