Századok – 1987

TANULMÁNYOK - Pándi Lajos: A Salazar-diktatúra évei (1926-1961) 1061

1068 PÁNDI LAJOS rendőrség mellett az 1936 szeptemberében felállított Portugál Légió (Legiào Portuguesa), az UN fasiszta jellegű pártmilíciája vált átmenetileg komoly paramilitáris erővé. A rendszert egyébként geneziséből következően sem jellemezte a kiterjedt, állandó és közvetlen erőszak (a salazari jelszó szerint „hogyan lehetne diktatúráról beszélni, amikor Portugália Szibériáját Madeirának hívják"), inkább a „minimális diktatúra — maximális szankció" gyakorlata. Ennek érdekében viszont már 1933 novemberében felállították az első különleges bíróságot, 1934 januárjában pedig az első koncentrációs tábort. Ez a politikai mechanizmus biztosította a nyers kizsákmányoláshoz szükséges „munkaügyi klímát" (sztrájktilalom, tulajdonviszonyok garantálása), így válhatott a pénzügyi szanálás és a profit fő forrásává az olcsó gyarmati nyersanyag, a rendkívül alacsony munkabér és a mesterségesen leszorított mezőgazdasági ár. „A változás minimalizálása — a stabilitás maximalizálása" jegyében fogant konzervatív gazdaságpolitika középpontjában a tradicionális merkantilista pénzügyi politika állt. A privilegizált csoportok (általánosabban: a tulajdonosok) érdekvédelmét dirigista-intervencionista rendszabályokkal biztosították, „az állam gazdaságilag irányít, de nem versenyez" salazari jelszó jegyében, élesen elutasítva az etatizmust.1

4 A protekcionista beavatkozás a konkurenciát kiküszöbölve a meglévő gazdasági csoportok koncentrációját támogatta: az 1937-es (de lényegileg már 1931-től létező) „ipari engedélyezési törvény" csak ott engedte a szabad versenyt, ahol még nem voltak monopóliumok, s hasonló funkciót töltött be az 1935-ös átmeneti „bankengedélyezési törvény" is. Ez a különböző tőkés csoportok közötti kompromisszumot szolgálta: a lassú monopolista koncentrációt a kereskedő burzsoázia dominanciájával, az ipari tőke erősödését és a banktőkével korábban megindult összeolvadásának meggyorsítását. A nemzetközi tőkével szembeni gazdasági függetlenedés érdekében a folyamat felgyorsítását célozta az 1935-ös iparosítási törvény, mögötte a Gyarmati Okmány (1930) elveire alapozott „új gyarmati paktummal".15 A „paktum" perspektivikus célja volt a gyarmatok kiegészítő gazdaságként történő közvetlen kizsákmányolása, de az anyaország gazdasági gyengesége miatt csak hosszabb távon. „A gyarmatok — fogalmazta meg a paktum lényegét Salazar az ilyen értelmű 1936-os protekcionista rendeletre utalva — termeljék meg és adják el az anyaországnak a nyersanyagokat, és ezek árán vásárolják meg tőle a feldolgozott termékeket."1

6

Ennek szellemében Portugália hazai valutában, a világpiaci ár 55— 80%-áért vásárolta fel a számára szükséges mennyiségű gyarmati nyersanyagot; a 14 Salazar i.m. 128. ; Salazar, O.: Die Grundsätze und das Werk der Revolution in der inneren und äusseren Politik Portugals. Lissabon, Schriften des S. P. N., 1943. 16. 15 Colonial Act of Portugal. In: Peaslee, A. J.: Constitutions of Nations. Vol. III. Concord, The Rumford Press, 1950. 29—30. 16 Kivouvou, P.: Angola. Vom Königreich Kongo zur Volksrepublik. Köln, Pahl-Rugenstein, 1980. 118.