Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1058 JEMNITZ JÁNOS tömegektől, s túlságosan sokat remélt az egyéb erőktől (katonai junták, a nagyburzsoázia önereje stb.) — ami mind elhibázottnak bizonyult.14 ® Mindezek alapján valóban nehéz elképzelni, hogy ezt a balra való elmozdulást, a kritikus szemléletet, s azt a megannyi új tényanyagot, elemzést, amit az új „marxista iskola" teremtett — félre lehet tolni, semmisnek lehet tekinteni. S mindezt az újat még két vonatkozásban feltétlenül ki kell egészíteni. Az egyik a gazdasági élet, a gazdasági trendek mélyreható vizsgálata, ami kapcsolódott a népesedési tendenciák, társadalmi jelenségek új megalapozott vizsgálatával (vö. Vicens Vives és Lacomba). A másik az újszerű, feltétlenül baloldali szemléletű regionális vizsgálat. A katalán jelenségeknél már említettük Balcells munkáját, de ugyanilyen jelleggel írta meg Antonio Elorza150 a maga baszk munkáját, Juan Pablo Fusi151 pedig baszk munkásmozgalom-történetét. S hogy ez a problematika mennyire élő és eleven maradt, arra bizonyíték egy minap megjelent munka, amely Ramon Tamames tolla alól került ki. Tamamesről tudni kell, hogy nemcsak történész, közgazdász és szociológus egy személyben, nemcsak a madridi egyetem professzora, hanem egyúttal aktív politikus is, aki 1977— 1981 között képviselő, de egyúttal 1979 és 1981 között Madrid polgármestere is volt. Jelenleg, miután a szocialista párti vezetéssel szembekerült, egy Federación Progresista nevezetű szervezet vezetője, akit jól ismernek az ország határain túl is, akit előadások megtartására ugyanúgy meghívtak Párizsba, mint az olasz, illetőleg az Egyesült Államok egyetemeire. Tamames ebben az új, 1985-ben megjelent összefoglaló munkájában szintén azt húzza alá, hogy az 1917-es évben három válságfolyamat egyszerre és egymást felerősítve került napirendre; s itt a szakszervezetek felerősödésére és a szociális mozzanat jelentkezésére, a hadsereg és a hadseregen belüli tiszti mozgalmakra, végül az alkotmányos válság, általában a polgári demokratikus feltételek megvalósítására irányuló mozgalmakra utalt.152 140 Meaker: The Revolutionary Left. i. m. 150 Antonio Elorza: Ideologias del nacionalismo vasco San Sebastián. 1978. 151 Juan Pablo Fusi: Politica obrera en el pais vasco (1880—1923) Madrid, é. п. (1975). Hangsúlyozni kívánom, ez a könyv is érdemi munka, rengeteg pontos gazdasági felméréssel. Ami a munka koncepcionális részeit érinti: nagyon is világosan kitűnnek e kötet oldalain a szociális ellentétek, kirajzolódik, hogy ezek milyen kölcsönhatásban álltak a gazdasági folyamatokkal, ciklusokkal — de itt sincs nyoma semmi automatizmusnak. Míg egyfelől a Baszkföldön is növekedtek a profitok, az életszint is ezzel a trenddel szemben maradt el — de éppen ez vezetett arra, hogy a szakszervezetek miért váltak a baszkok körében is olyannyira harcosakká. M indez arra a kérdésre is választ ad, hogy e regionális történetek miként kapcsolódnak a főáramlatokhoz, és Fusi munkája is mennyiben fordul az „októbrista" irányzatok, a baszk nagyburzsoáziát „megértő" felfogások ellen. Ez oly mértékben így van, hogy Fusi aláhúzta: 1916 tavaszára a Baszkföldön „véget ért az a nyugalom", amely 1911-től vette kezdetét (368.), majd ugyanitt aláhúzza, hogy már az 1916. december 18-i általános sztrájk is „olyan lendületet vett, hogy Bilbaóban nem is emlékeztek még ilyen teljes és általános sztrájkra" (369.). Ezután következett 1917 tavaszától az a periódus, amelyről már szóltunk, amikor a baszk vasasok felemelték szavukat a drágaság miatt, a 20%-os béremelésért. A tétek, a programok és az érdekellentétek világosak voltak. 152 Ramon Tamames: Una idea de Espana. Ayer, hoy y manana. Barcelona, 1985. 166.
