Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
SPANYOL MUNKÁSMOZGALOM 1917-BEN 1055 súlyosan a német blokád ; hogy miként következett be az export súlyos visszaesése — s ez miként radikalizálta ezt a körzetet.136 Ugyanilyen szociális, gazdasági megvilágításban mutatott rá, hogy Melquiades Alvarez elválása Cambótól nem véletlen: végeredményben azt jelezte, hogy a kispolgárság nem hajlandó mindenben alávetni magát a nagy burzsoáziának.137 Vagyis Lacomba, aki az 1917-es válságos évnek egész disszertációt szentelt, valóban sokat tett a Vicens Vives által említett fehér foltok eltüntetése terén. S a félreérthetetlenül marxista szellemben kutató-író Lacomba a munkásmozgalom vonatkozásában sem marad meg a szétverés, a terror és a megtorlás jelzésénél. Figyelmének középpontjában továbbra is a tömegmozgások állnak — s éppen e vonatkozásban hangsúlyozza: igaz, a szocialista szakszervezeti szövetség, az UGT taglétszáma az 1917-es 99 500-ról 1918-ra 89 600-ra esett vissza, de az is igaz, hogy nagyon gyorsan bekövetkezett az újabb fellendülés: az UGT-nek 1920-ra már ismét 210 000 tagja volt.138 Vagyis a vereség semmiféle vonatkozásban nem vált bénítóvá. S a baloldali irodalom kiteljesedése több ágon is folytatódott, távolról sem korlátozódott csak Tuiion de Lara és Lacomba munkásságára. Ezekben az években jelent meg egy másik szindikalista memoár is, Bueso írása139 — amelyből korábban már többször idéztünk. S ha Bueso és Pestana önéletrajza megalapozta a CNT jobb megismerését — ugyanezt az irodalmat egészítette ki egy új történeti feldolgozás is — Cruells Seguí-életrajza.140 Tudvalevő, hogy Pestana mellett Seguí volt az 1917-es év CNT-irányzatának kulcsalakja. A Barcelonában megjelenő új kötet szerzője már számba vette az új és sokféle forrást, Pestana, Caballero és Bueso önéletrajzait. Munkája az általunk vizsgált folyamatok tekintetében a számunkra meggyőző értékelésektől egy lényeges ponton eltér: olyan következtetésre jut Seguí alapján, hogy a CNT 1917 nyarára valóban készen állt már a sztrájkra, a harcra — s minden az UGT-n és a szocialistákon múlott, akik ezt a lendületet lefékezték.141 Cruells ebben a vonatkozásban felidézi Seguí-nek egy a CNT lapjában, a Solidaridad Obrerában megjelent cikkét, amelyben azt hangsúlyozta, hogy az 1917-es válságos hónapok alatt sokan ingadoztak — de ez nem volt mindenkire egyaránt jellemző. Vagyis Seguí azt állapítja meg, hogy a válság idején a CNT volt a következetes — s Cruells azonosul „hőse" véleményével.142 A szindikalista irodalom további jellemző „alapműve" — amelynek ismerete úgyszólván minden kutató számára „kötelezővé" vált — Balcellsé,14 3 amely néhány 136 Uo. 117—118. 137 Uo. 136. 138 Uo. 133. 139 Adolf о Bueso: Recucrdo de un cenetista. De la Semana Trágica (1909) a la Segunda Republica (1931). Madrid, 1976. 140 Manuel Cruells: Salvador Seguí. El Noi del Sucre. Barcelona, 1974. 141 M. Cruells: i. m. 62. 142 I. m. 104. 143 Alberto Balcells: El sindicalismo en Barcelona (1916—1923). Barcelona, 1965.
