Századok – 1987
TANULMÁNYOK - Jemnitz János: Spanyolország és a spanyol munkásmozgalom 1917-ben 1015
1016 JEMNITZ JÁNOS háborús profitokkal szemben a munkásság létköi üíményei nem javultak : a felgyorsuló infláció elnyelte3 a nominálbérek emelkedését. E realitással szembenézve következett be, hogy 1916-ban a hagyományosan rossz viszonyban lévő két nagy szakszervezeti szövetség, a szocialista UGT (Unión General de los Trabajadores) és a befolyásos anarchista és szindikalista CNT (Confederación Nációnál de los Trabajadores) között valóban élővé váló akcióegység alakult ki. Ezen a talajon még 1916 decemberében sikerrel, méghozzá az egész ország közvéleményét meglepő sikerrel egynapos általános sztrájkot szerveztek, amelyet akkor még figyelmeztetésnek szántak.4 1917 tavaszán azután több nemzetközi esemény is azonnal, még inkább hosszabb kisugárzásban súlyosan érintette az országot. Az egyik az 1917 februári oroszországi forradalom, a másik az Egyesült Államok hadbalépte, a harmadik pedig a német tengeralattjáró-háború kiterjesztése volt, amely 1917 tavaszán már közvetlenül érintette a spanyol partokat, a spanyol tengeri kereskedelmet is. Ez új esemény volt, amely természetesen azon nyomban visszahatott a spanyol gazdasági és politikai életre s a munkásmozgalomra is. Ez annál könnyebben bekövetkezhetett, mert a spanyol társadalomban, munkásmozgalomban erre igazán kedvező volt a talaj. A feszültségek ugyanúgy adva voltak, mint a szubjektív forradalmi beállítottság. Ezt nemcsak a már említett 1916. decemberi egynapos általános sztrájk sikere bizonyította, hanem az is, hogy már akkor jelezték : amennyiben szociális, gazdasági, politikai mozzanatok erre kényszerítik őket, 3 Erre vonatkozóan különféle számítások állnak rendelkezésre. Megemlítendő, hogy a háború alatt nemcsak az ipari termelés nőtt ; az ipari termékek árai még gyorsabban emelkedtek, miként a mezőgazdasági termékek árai és a kivitel is. Mindennek eredményeként a spanyol kereskedelmi mérleg éppen a háború idején egyenlítődött ki, sőt vált aktívvá, miként a spanyol bankok készletei is, az aranytartalék is — gyorsan gombamódra szaporodtak az új vállalatok, az új és régi vállalatok alaptökéje, osztalékai is. (Erről magyar nyelven is részletesebben J. Garcia: i. m. 50. Több adattal Tunon de Lara: La Espana del siglo XX. Paris. 1973. 17—24.) Mindez azonban a nagy társadalmi mérleg egyik oldala — és jellemző önmagában, hogy „gazdagodás" együttvéve sem vezetett társadalmi békére — sőt éppen forradalmasodásba torkollott. Ennek egyik fő oka az említett infláció, drágaság, az árak és bérek között kinyíló olló volt. Ennek adatai: Kiskereskedelmi árak Hús Tojás Tej Krumpli Bérek Г913 — 100 100 100 100 100 1914 100 100 107 110 127 98 1915 108 104 116 115 227 107 1916 121 115 121 117 218 107 1917 139 135 143 130 172 110 (Juan Antonio Lacomba: i. m. 118—119.) Végeredményben Garcia aláhúzza: a bérek lényegi befagyasztásával szemben az árak 1914 és 1918 között duplájára emelkedtek (i. m. 54.) 4 Erről magyarul: Jemnitz János: Fordulat a világháború történetében és a nemzetközi munkásmozgalom. Bp. 1983. 256—259.
