Századok – 1987

FOLYÓIRATSZEMLE - Csernuha; V. G.: A cári kormányzat és a sajtó (Az 1860-70-es évek) 999

FOLYÓIRATSZEMLE 999 V. G. CSERNUHA A CÁRI KORMÁNYZAT ÉS A SAJTÓ (Az 1860—70-es évek) A téma historiográfiájának összefoglaló áttekintése után a szerző abban jelöli meg cikke feladatát, hogy feltárja, mennyiben volt tudatos, átgondolt a cárizmus sajtópolitikája, hogyan alakult, milyen tényezők befolyásolták a vizsgált korszakban. A szerteágazó forrásbázisból kiemeli P A. Valujev visszaemlékezéseit, hivatalos beadványait, publicisztikai hagyatékát, amelynek elemzésével megválaszolhatónak tartja az előrebocsátott kérdéseket. A cári főhivatalnok, aki belügyminiszteri funkciókat is ellátott, tevékenyen vett részt a sajtópolitika alakításában, maga is publikált írásokat. Aktív tevékenysége egybeesett II. Sándor uralkodásával. Az oroszországi társadalmi-politikai irányzatok közül a zapadnyik orientációval szimpatizált. Elvben az angol alkotmányos monarchia, gyakorlatilag ennek az államformának a különböző kontinentális változatai jelentették számára a követendő példát. Nézeteit, a sajtópolitikára vonatkozó elképzeléseit a krími háborút követő oroszországi politikai helyzet, az első forradalmi fellendülés körülményei határozták meg. Az orosz nemesség, a cári hivatalnokok azon részéhez tartozott, akik szembenéztek a kialakult helyzettel, s a megoldást szolgáló, a fennálló politikai hatalmat stabilizáló politikát akartak folytatni. Publicisztikájában foglalkozott a jobbágykérdéssel, az oktatásügy fejlesztésével és a politikai rendszer reformjával is. A cárhoz küldött beadványaiban, előterjesztéseiben a cári miniszterek testületi kormányként való működtetését vetette fel, célszerűnek tartotta — legalább törvénytanácskozó jelleggel, természetesen rendi és cenzusos alapon — képviselő testület létrehozását. Hasonló céllal fogalmazta meg a sajtóval kapcsolatos javaslatait. Abból indult ki, hogy a kormányzat elszigetelődött a társadalomtól, s a sajtó is eszköze lehet a kapcsolat megteremtésének, a közvélemény alakításának — a fennálló rend szilárdítása érdekében. A sajtó korlátozása helyett kormány-és félhivatalos újságok megjelentetését szorgalmazta. A kormánypolitika népszerűsítését, a demokratikus, forradalmi orgánumok írásaival való polemizálást tekintette feladatuknak. Ilyen megfontolások hívták életre a Szevernaja Pocsta ( 1862) c. hivatalos kiadványt. M üködtetése azonban nehézségekbe ütközött, mert nem vállalták a közreműködést a hozzáértő, tekintélyes publicisták, a vezető értelmiségiek. Pl. a történész B. N. Csicserin is elzárkózott a feladatvállalástól. Valujev utóda belátta a kudarcot, de a törekvést folytatásra érdemesnek tartotta, s 1869-ben megindult a „Pravityelsztvennij Vesztnyik". A félhivatalos lapok megjelentetése, elfogadtatása sem bizonyult könnyű feladatnak. 1862-ben a Nase Vremja, 1863—64-ben a Golosz kiadása mutatja a kísérletezést. A sajtóközvélemény kialakítása, a kormánypolitika megismertetése, elfogadtatása volt a cél a jobboldali magánlapok indításával is. A kormány intézkedéseinek jobboldali kritikája, a baloldali sajtó álláspontjával való vitatkozás jellemezte ezeket. Időtálló orgánumoknak bizonyultak. A „Moszkovszkije Vedomosztyi" 1863—1887 között, a „Russzkij Mir" 1871—80 között, a „Grazsdanyin" első sorozata 1872—78 között jelent meg, a Szuvorin szerkesztette „Novoje Vremja" pedig 1876-tól folyamatosan napvilágot látott. A cári kormány sajtópolitikájának módosulását mutatta, hogy 1862-ben a művelődésügyi tárca hatásköréből a belügy ellenőrzése alá kerültek a napilapok és a folyóiratok. Az előzetes cenzúrázást az utólagos értékelés váltotta fel, s ennek eredménye alapján határozott időre felfüggesztették a sajtótermék megjelenését, bírósági eljárást indíthattak a szerkesztő ellen. A cikk nyomon követi a különböző kormányhivatalok korrekciós javaslatait, huzavonáikat, valamint az igazságügy vonakodását, hogy kvázi cenzúrafunkciót kapjanak a bíróságok. Középpontban az 1865. április 3-i államtanácsi rendelet áll, amely Valujev elképzelései alapján született. Politikai közvéleményt alakító sajtó feltételeit, kereteit akarta megteremteni, de a társtárcák, illetve a belügyminiszter utódai számos kiegészítő rendelettel arra törekedtek, hogy korlátozzák a sajtó működését, s ezzel akadályozzák a közvélemény kialakulását, politikai funkcióját. (Voproszi isztorii, 1986. II. szám 52—66. I.) M.