Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
970 BERLÁSZ JENŐ Nos, ez a latin nyelvű tájékoztató, (amely egyben előfizetési felhívás is volt) 1696. február 23-ról datálva csakugyan megjelent. Azt lehetett volna gondolni, hogy nagy vonzóerőt fog gyakorolni a társadalomnak minden müveit rétegére. A szerző ui. müvét nemcsak a rangos fő- és köznemességnek ajánlotta figyelmébe, hanem a különböző rendü-rangü városok kiváltságos polgárainak is. Mindenekelőtt persze a nemesi családok címereit, szerzett érdemeit, birtokait, kiemelkedő tagjainak tisztségeit s egyéb nevezetes dolgait kívánta regisztrálni, ám másodsorban ismertetni akarta a dalmát városállamok (respublicae), a horvát—szlavón szabad királyi városok (civitates, urbes), sőt a kiváltságos mezővárosok (oppida) földrajzi fekvését, eredetét, kiváltságait és szokásjogát, címereit vagy egyéb jelvényeit, patrónusait és sok más, érdeklődésre számot tartó dolgot.91 E gazdag program mellett figyelemre méltó volt a prodromus dedikációja. Ebben ui. ismét kifejezésre jut Ritter „illír" eszméjének tágabb, az Anagrammaton második könyvében használt értelmezése. Az illír névvel itt most már nyíltan nem csupán a horvátságot illette, hanem a Horvátországgal szomszédos balkáni népeket, sőt burkoltan még másokat is. Ettől kezdve az illír szót egyértelműnek tekintette a fentebb már említett Mauro Orbini raguzai historikus által használt szláv elnevezéssel, de ezt még csak a délszlávokra korlátozta. íme, ajánlásának idevágó részlete: „Universis Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae, Bossnae, Serbiae, Rassiae et coeterorum gloriosae Slavae sive Illyricae nationis regnorum provinciarumque megistantibus, paroecis et nobilibus incolis. .. "92 Illíria területének ez a kitágítása nyilván ama hadisikerek hatása alatt történt, amelyeket a császári seregek a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején a török felett arattak, s amelyek lehetővé tették jókora szerb, bosnyák és bolgár területeknek — igaz, csak átmeneti időre szóló — fölszabadítását. Ezek voltak azok az idők, amikor a bécsi udvarban komolyan foglalkozni kezdtek azzal a gondolattal, hogy a felszabaduló balkáni országokat a Habsburg-birodalomhoz csatolják. Ennek volt többek között beszédes jele az, hogy a gyulafehérvári görög keleti püspök öccsét, Djordje Brankovicsot, aki magát a középkori szerb Brankovicsok leszármazottjának hirdette, a bécsi udvar azzal bizta meg, hogy a balkáni szláv népeket felkelésre és az előnyomuló császári hadakkal való együttműködésre bírja.93 Ám e sikerek csak átmeneti időre szóltak, a keresztény seregeknek hamarosan vissza kellett vonulniok a Száva vonalára. Ritter ennek ellenére meg lehetett győződve arról, hogy a Balkán népei belátható időn belül véglegesen visszanyerik szabadságukat, s történetükben új fényes korszak kezdődik. S úgy tűnik, gondolt arra is, hogy ezek a felszabadult országok egy nagy Uo. 101—103. str. 92 Uo. 101—102. str. 93 Szentkláray Jenő: Bakics Pál, II. Brankovics György és Csemovics Arzén. — Századok 1910. 728—737. — L. még Opca Enc. I. sv. 157. str.
