Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
962 BERLÁSZ JENŐ is, hogy a katonai vezetők megtiltották a városnak, hogy követeket küldjön a magyar országgyűlésre, pedig az erre mindig királyi meghívó levelet kapott. Végül a városi tanács, mint nagy országos veszélyt adta tudtul az országgyűlésnek a károlyvárosi generálisok arra irányuló törekvését, hogy a várost elszakítsák a Magyar Szent Koronától és az egyik belső-ausztriai tartományhoz (Krajnához) csatolják.5 8 A hetvenes években Graf Johann Josef Herberstein károlyvárosi generalatusa idején (1669—1689) a város különösen sokat szenvedett a katonai önkénytől.59 Az említetteken kívül még bizonyára más konkrét panaszaikra is kértek orvoslást. Efféle sérelmeket kellett Ritternek most is tolmácsolnia. Ő először hangulatot igyekezett kelteni az ügy mellett: Lamentatio Segniae címen latin nyelvű elégiát írt, s bizonyára alkalmat talált arra, hogy ez a diéta vezető személyiségeinek kezébe jusson.60 A gyűlésen csak ezután szólalt fel. Jól számított. Az ügyet a rendek most is olyan készségesen magukénak tekinteték, mint bármikor korábban. Megalkották az 1681:77. törvénycikket, amelyben eltiltották Zengg város bármiféle háborgatását, újból biztosították kiváltságait, és felkérték az uralkodót, hogy a jogsértőket szigorúan megbüntesse.6 1 Ritter azonban nem érte be az országgyűlésen elért sikerével. A császár iránti hűségét is kifejezésre akarta juttatni. Ezért az országgyűlés bezárása után, az udvart követve ő is Bécsbe ment. Konkrét célja egyrészt nyilván az volt, hogy a királyi kitüntető oklevelet és a vele járó jutalmat átvegye. De feltehető, hogy ezen túl afelől is tájékozódni kívánt, vajon volna-e lehetőség arra, hogy szülővárosának udvari ágenseként hosszabb ideig Bécsben tartózkodjék.62 Miután kiderült, hogy az illetékes szervek ezt nem ellenzik, jelentéstételre hazautazott, egyben kieszközölte a magisztrátusnál, hogy az új városvédő törvény végrehajtását szorgalmazandó, mint ablegatus apud caesareo-regiam aulam 1682-ben a császárvárosba felküldessék.63 Bécsi tartózkodásának idejét a jelek szerint jól kihasználta. Buzgón folytatta a versírást. Azokat a magas személyeket, akiktől akár Zengg ügyének, akár saját személyének támogatását várta, újból megtisztelte egy-egy dicsverssel — vágy ha elegendőnek látszott — egy-egy anagrammával. Biztosra vehető, hogy Kollonich püspökkel — aki az udvarnál a magyarországi ügyek legfőbb véleményezője volt, s néhány év múlva győri püspök, majd kalocsai érsek, végül esztergomi érsek lett — az 58 Bidermann, i. m I. Abt. 24—40. S. — Lopasic, Acta confinii, sparsim. — Enc. Jug. 3. sv. 671. str. Herberstein címszó alatt. — Széchy. i. m. III. к. 63—64., IV. к. 50—51., 72. — Pauler. i. m. 192—193. 59 Klaic, Ritter 40. str.— Lopasic, Spomenici 317. etc. str. — Széchy, i. m. III. к. 66.1. — Életrajza Enc. Jug. 3. sv. 671. str. 60 Klaic, Ritter 43. str. jegyzetben. 61 L. a Magyar Törvénytárban! 62 Klaic, Ritter 44. str. " Uo. 45. str.
