Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
MAGYAR—HORVÁT VISZONY A 17—18. SZÁZAD FORDULÓJÁN 951 következett ez az unióból, amely voltaképpen két országot, de egy államot jelentett.26 Ennek értelmében horvát papi személyek — a közös uralkodó kegyéből — Magyarországon is elnyerhettek püspöki széket, vagy káptalani stallumot. De állt ez megfordítva is. Prominens magyar papi, illetőleg világi személyek is kinevezhetők voltak zágrábi püspökké, illetőleg bánná. S persze, nem volt akadálya annak sem, hogy horvát grófok (pl. a Draskovichok és Keglevichek) magyarországi, s magyarok (pl. az Erdődyek és Batthyányak) horvátországi birtokosok lehessenek. Ritter minderről, ha figyelemmel kísérte a püspökség és a kaptol életét, vagy saborok idején látta a magyar nevű horvát arisztokratákat Zágrábba bevonulni és szerepelni, közvetlen tapasztalatokat szerezhetett. Ugyancsak saborok alkalmával adódott lehetősége a középnemesség megismerésére is. Ezek között korántsem volt annyi magyar származású, magyar nevű elem, mint a főrangúak között; ők jobbára tősgyökeres horvátok voltak. Életkeretüket — akárcsak Magyarországon — a parasztfalu képezte, ott állt többnyire igen szerény kúriájuk. A főurak hatalmaskodásaival szemben autonóm szervezetük, a magyarországihoz hasonló vármegye nyújtott védelmet nekik. Ilyen azonban ebben az időben tulajdonképpen csak a már említett három szlavón megye (Zágráb, Varasd, és Körös) volt, a két tengerparti horvát megye (zsupa) közül az egyik (Lika-Krbava) nagyobb részében török uralom alatt állt, a másik (Modrus) a német határőrség kötelékébe tartozott. Erre a megyei nemességre súlyosan nehezedtek a török beütések miatt időnként elrendelt fegyveres felkelések. А .sa/wrokon különféle sérelmeik felsorolásával ők vitték a szót. A főnemesek lenézték őket, tanácskozásaikról gyakran távol is maradtak.27 Még kisebb társadalmi súlyuk volt az ún. turopoljei kurtanemeseknek. Ezek Zágráb megyén belül önkormányzatú kerületet, valóságos fiókmegyét alkottak; e területnek minden lakója nemesnek számított, de birtokaik kicsinysége miatt a politikai életben nemigen érvényesülhettek, sőt a hatalmas Zrínyiek ismételten megkísérelték jobbágyokká tenni őket.2 8 Ami a zágrábi iparos-kereskedő polgárságot illeti, Ritter nyilván ezt ismerte leginkább, hiszen a Gradecon közöttük élt, s minthogy voltaképpen ő is polgárnak számított (armalisa birtok nélkül nem sokat ért), minden bizonnyal rokonszenvezett velük, és megcsodálta azt a bátor magatartást, amellyel a püspöki várossal szemben szabadságukat megvédelmezték.29 " Szekfü, i. m. 155—156. 27 A saborokról s általában Horvát—Szlavónország újkori politikai szervezetéről MT10K III. к. 420—428. 1. Ezen kívül csak egy régi, de igen alapos, részletes feldolgozás áll rendelkezésünkre Palugyay Imre: A kapcsolt részek (Slavonia-Croatia) történelmi s jogviszonyai Magyarországhoz. Pozsony, 1863. — Egy új angol nyelvű horvát összefoglalás Guldescu, Stanko: The Croatien-Slavonian kingdom. Paris, 1970. Ez II. fejezetében (29—39. 1.) tömören ismerteti az ország politikai organizációját a Habsburg-korszakban. 28 Pauler Gyula: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése 1664—1671. I. k. Bp. 1876. 374—375. 1. — Vő. Magyar Törvénytár 1659:106. és 1703:69. tc. 19 L. a 12. jegyzetet!
