Századok – 1986
Tanulmányok - Berlász Jenő: Pavao Ritter-Vitezović az illirizmus szülőatyja. Magyar–horvát viszonyt az 17–18. század fordulóján 943/V–VI
946 BERLÁSZ JENŐ szerint sajátíthatta el, hanem latin formákban, mert a püspök által fenntartott schola elementárisban, ahová szülei járatták, úgy lehet erre tanították.1 1 Felcseperedve, 10— 12 éves korában alighanem többé-kevésbé már ismerős volt szülővárosának életével. Nemcsak a város utcáit, nevezetesebb épületeit, kikötőjét és erődjét ismerhette, hanem valamelyes sejtelme lehetett már azokról a körülményekről is, amelyek Zengg életét folytonos feszültségben, nyugtalanságban tartották. Persze, a történelmi múltról még aligha volt fogalma. Csak szájhagyomány útján hallhatott egyet-mást az előző generációk idejében lezajlott eseményekről. A saját korában történetekről nyilván már ő maga is tényszerűen értesülhetett. Értelme azonban még fejletlen lehetett ahhoz, hogy ezek jelentését felfogni képes legyen. A horvát-osztrák-magyar érdekközösség és érdekellentétek bonyolult szövedékébe csak életének következő időszakában, a zágrábi jezsuita kollégiumban eltöltött öt-hat tanulmányi éve során nyerhetett betekintést. 2. Zágrábba Ritter, úgy lehet, 12 éves korában, nagy történelmi események (Zrínyi Miklós Dráva menti téli hadjárata, a szentgotthárdi győzelmes csata, az ezt követő vasvári békekötés) évében, 1664-ben került. Ez a város jogállására nézve — akárcsak Zengg — szabad királyi és püspöki város volt. Csakhogy nem esett a végvonalba, mellette nem emelkedett erőd, mint amott. Következésképpen autonómiáját bármiféle katonai beavatkozástól mentesen gyakorolhatta. A Száva partján feküdt, nem messze az akkori osztrák határtól s nem túl messze—mintegy 50 km-re — a török fronttól sem, mégis viszonylagos biztonságban érezhette magát, minthogy tőle délnyugatra és délkeletre két igen jól megerősített vár állott: a 16. században épült Károlyváros (Karlovac) és Sziszek (Sisak). Teljes nyugalom azonban mégsem honolt Zágrábban. Társadalmi érdekellentétek — a polgárság és a papság között évszázadok óta folyó hatalmi viszályok — zavarták a békés egymásmelleit élést. Emiatt a város nem is tudott szerkezetileg egységgé válni. Különálló magaslaton fallal bekerítve helyezkedett el a püspöki-káptalani város (Kaptol), s egy másik magaslaton ugyancsak fallal körülvéve a polgárváros (Gradée). A Kaptol mindenáron maga alá akarta rendelni a polgárvárost, mintegy földesúri jogokat akart gyakorolni fölötte. Ez azonban nem sikerült. A Gradée ui. azzal, hogy székhelyéül szolgált az országot a király nevében kormányzó bánnak, egyszersmind üléshelyéül a horvát-szlavón rendek tartománygyűlésének, a sabormk — meg tudta őrizni önkormányzatát s szabadon folytathatta ipari-kereskedelmi tevékenységét. Rittert ez a polgári-papi feszültség bizonyára kellemetlenül érintette, hiszen Zenggben a püspök és káptalanja a polgársággal teljes harmóniában élt. De nem az volt az egyetlen novum, amellyel új lakóhelyén találkozott. Új volt számára az itt jelenlevő kulturális élet is. A szülővárosában őt körülvevő archaikus igénytelen glagolita „illir" miliőből most az ősi hagyományoktól immár eltávolodott viszonylag fejlett latin szellemű és sajátosan szlavón öntudatú környezetbe került. Ez sem lehetett számára kellemes meglepetés annak ellenére, hogy a latinbetűs írást már ismernie 11 Uo. 13.
