Századok – 1986
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI
MOHÁCSTÓL BUDA VISSZAVÍVÁSÁIG 931 straatvaarderek: a Gibraltári-szoroson áthajózok védelmére és felügyeletére — a bors mellett szintén főleg textilárukkal jelentek meg a mediterrán és levantei piacokon: a direktórium 1646—47. évi amszterdami kikötői vámjegyzéke szerint az angol és flamand „új posztóipar" termékeivel, leideni szövettel, haarlemi vászonnal.40 Ismeretes— szól egy 1673. évi velencei forrás—, hogy a holland gyapjúszövetek kiszorították a miéinket, s kellemes, könnyű és olcsóbb voltukkal megejtették a törökök szívét, úgy hogy azok már nem becsülik a mi posztóinkat, amelyeket éppolyan nehéz megvenni, mint viselni".41 Sőt az angolok és hollandok mellett a franciák is megtalálták az utat a török birodalom piacaira, méghozzá — Habsburg-ellenes politikai érdekközösségükből következően — (a velenceiek és genovaiak után) elsőként a nyugatiak közül. Még 1535-ben történt, hogy I. Ferenc francia király Szulejmán szultánnal kereskedelmi szerződést kötött, amely engedélyezte francia hajók és kereskedők bebocsátását a török kikötőkbe.4 2 A francia—török kapituláció hosszú időre szólóan megtartotta érvényét, 1673-ban pedig az angolokéval és hollandokéval egyező feltételekkel újították meg.4 3 A 17. század derekán — amint egy 1653. évi angol forrás írta — a franciák „tekintélyes kereskedelmet folytattak Törökországgal Marseille-ből, húsz nagy vitorláshajó üzemeltetésével";4 4 ezt követően pedig a Colbert kezdeményezésére angol és holland mintára létesített francia privilegizált kereskedőtársaságok közül éppen az 1670-ben felállított Levantei Társaság bizonyult egyedül életképesnek,45 megalapozván Franciaország Levante-kereskedelmének 18. századi felvirágzását.4 6 Az angolok és hollandok tehát Kelet-Indiába való behatolásukkal közel egyidőben — s mellettük, sőt előttük a franciák — benyomultak a Levantéba is, és növekvő üzleti kereskedelmi sikereket értek el az ottani piacokon a 17. század folyamán a fennálló politikai-hatalmi viszonyok, az oszmán-török fennhatóság körülményei között is.47 Nem így Velence, amelynek a török hatalommal fel-felújuló ellenséges-40 Wätjen, i. m. 173, 279—293, 338—342. 41 Idézi Sella, i. m. 120. 42 J. Billoud, Histoire du commerce de Marseille de 1515 à 1599, Paris, 1951, 193—196. 43 K. Marx, A keleti kérdés történetéhez, MEM 10. köt. Budapest, 1965,163—164; Cernovodeanu, i. m. 35. — A kapitulációk értelmezéséhez legújabban: S. Faroqhi, The Venetian Presence in the Ottoman Empire (1600—1630), The Journal of European Economic History, 15, 1986, 2, 345—384. 44 Idézi Upson, i. m. II, 347; vö. Wood, i. m. 121—128. 45 P. Masson, Histoire du commerce français dans le Levant au XVIIe siècle. Paris, 1897, 209—218; R. Mantran, Istanbul dans la second moitié du XVIIe siècle. Essai d'histoire institutionnelle, économique et sociale, Paris, 1962, 563—568. 46 Lásd P. Masson, Histoire du commerce français dans le Levant au XVIIIe siècle, Paris, 1911; vö. W. Frewen Lord, England and France in the Mediterranean 1660—1830, London, 1901. 47 Vö. „A távoli országok uralkodói közül egyik sem áll olyan becsben e nép (ti. a törökök] körében, mint Őfelsége Nagy-Britannia uralkodója, nemcsak kereskedelmének alkalmatossága miatt, amely sok szükséges áruval látja el ezt a birodalmat, hanem nagyhirü hajózása és tengeri hatalma miatt, amely .. . határossá teszi minden országgal, amerre csak az óceán kiterjed. S ez a megbecsülés és tisztelet, amellyel a Szultán viseltetik Őfelsége iránt, sok mindenben nyer bizonyságot, kiváltképpen abban a biztonságban és szabadságban, amelyet az ő kereskedői élveznek e tartományokban, és az ő követeinek minden méltányos 2 Századok 1986/5—6
