Századok – 1986
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI
928 PACH ZSIGMOND PÁL A 17. század első felében azonban a helyzet megváltozott: immár csökkent az a vásárlóerő, amely az importált gyapjúszöveteket a lengyel és a magyar piacokon felszívta. Főként a parasztság vásárlóereje hanyatlott, amelynek árutermelő rétegei a korábbi agrárkonjunktúrából maguk is részesedvén, a közepes fajtájú és kevésbé költséges importszöveteknek — köztük a karasiának (kersey) — számottevő fogyasztói voltak, a beálló agrárdepressziónak viszont fő kárvallottjaivá váltak.23 Ilyen körülmények között az angol textilexport-kereskedelem a 17. század első felében a közép-kelet-európai piacokon keresletbővülést immár nem remélhetett2 4 — ami újabb kiviteli irányok, újabb fogyasztópiacok keresésére ösztönözte. Ez volt az indítéka azoknak az angol exporttörekvéseknek, amelyek Dél-Európa felé és azon túl mutattak: részben az Ibér-félsziget kikötőin át az amerikai spanyol és portugál gyarmatokra, részben — s mostani tárgyunk szempontjából főleg erre kell felfigyelnünk — a Földközi-tengeren át a Levante irányába.25 Az angolok mellett pedig, s nyomukban hasonló célokat s irányokat követtek a pályájuk zenitje felé törő hollandok is.26 így került a Levante, az oszmán uralom alatt álló Közel-Kelet — a középkor után ismét — a nemzetközi gazdasági aspirációk kereszttüzébe. 7. A középkori Levante-kereskedelem régi szárazföldi és tengeri útvonalai, amelyek Velence központi helyzetéhez kapcsolódtak, mint fentebb céloztunk rá, a 17. század első felére lehanyatlottak, elvesztették világkereskedelmi jelentőségüket az Indiába vezető közvetlen világtengeri úttal, a Cape-Route-tal szemben. Nem a portugálok 16. század eleji, hanem csak a hollandok és angolok 17. Economy2, Cambridge, 1964,29; Endrei W., Az angol karasia Magyarországon, Századok, 1974,4; Pákh J., A szövetbehozatal szerepe és struktúrája Bártfa, Eperjes, Kassa és Lőcse külkereskedelmében a 16. század végén, In: Történeti Statisztikai Tanulmányok, 4, Budapest, 1980, 5, 23, 31. 23 Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés, i. m. 208 s köv.; J. Topolski, La régression économique en Pologne du XVIe au XVIIIe siècle, Acta Poloniae Historica, 6,1962; W. Abel, Geschichte der deutschen Landwirtschaft vom frühen Mittelalter bis zum IXI. Jahrhundert, Stuttgart, 1962, 193—197; Tawney. i. m. 44—45. 24 F. J. Fisher, London's Export Trade in the Early Seventeenth Century, The Economic History Review ( = EHR), 2nd Ser., 3, 1950, 153—158; Supple, i. m. 61, 136—148, 258—263. 25 Fisher, i. m. 154—155; Supple, i. m. 153; R. Davis, English Foreign Trade 1660—1770, EHR, 2nd Ser., 7, 1954, 164—165; W. E. Minchinton, The Growth of English Overseas Trade in the XVIIth and XVIIIth Centuries, London, 1969,9; G. T. Beat, The English in the Levant, EnHR, 2/20,1890,654—664; R. Davis, England and the Mediterranean 1570—1670, In: Essays in the Economic and Social History of Tudor and Stuart England, Edited by F. J. Fisher. Cambridge, 1961, 117—137. 26 H. Wätjen, Die Niederländer im Mittelmeergebiet zur Zeit ihrer höchsten Machtstellung, Berlin, 1909, 104 s köv.; W. Brûlez, Les transports routiers entre les Pays-Bas et Italie aux XVIe et XVIIe siècles, Prato, 1973, I—10.
