Századok – 1986

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Mohácstól Buda visszavívásáig (Magyarország történeti útjának nemzetközi háttere) 917/V–VI

MOHÁCSTÓL BUDA VISSZA VÍVÁSÁIG 923 fővárosában és kivált Magyarországon felháborodást keltett, a Habsburg-dinasztia hatalompolitikájából viszont logikusan következett.9 4. Ha Lengyelország sorsára sokáig kihatott, hogy történelmében „kihagyta" az abszolút monarchia kialakulásának stádiumát, históriai stációját, Magyarország jövőjére is rányomta bélyegét, hogy az állami egységesülés, politikai központosítás és abszolutizmus európai történelmi időszakát — vagy legalábbis e periódus egy hosszú időtartamát — éppen feldaraboltan, részekre hullottan élte végig. A magyar történelem 15. század végéig tartó haladó, emelkedő fejlődésvonalának fontos elemét képezték a rendi-feudális állam centralizációjának, az uralkodói hatalom korszerű szervezete kiépítésének első kísérletei: a század első harmadában Luxemburgi Zsigmond, majd kivált a második felében Hunyadi Mátyás idején. Mintahogy az emelkedő fejlődésvonal megtörésének, megbicsaklásának súlyos és szembeötlő tünete volt az állami központosítás mátyási kísérletének összeomlása, az oligarchikus és rendi reakció felülkerekedése a 15—16. század fordulóján. De — amint erre már korábbi történetírásunk is ráutalt — az államhatalom centralizációja Nyugat-Európa országaiban sem volt egyenes vonalú, töretlen, harmonikus folyamat. A központosítás „mintaországában", Franciaországban is megrázkódtatások, visszaesések, megszakítások, válságok kísérték útját. A tartományi széthúzásba és vallásháborúkba, oligarchikus-rendi belharcokba való visszasülylyedés ismétlődő közjátékait azonban a központosítás és egységesítés újabb és erőteljesebb felvonásai követték, hogy végül is elvezessenek a kifejlethez: létrehozzák az abszolutizmus XIV. Lajos-i kiérlelt, szilárdan szervezett struktúráit.1

0 Hunyadi Mátyás halála (1490) után, a „gyöngekezü lengyel királyok" alatt — elmélkedett múlt századi történetírásunk nagy alakja, Horváth Mihály1

1

— le-9 A vasvári békekötést és I. Lipót törökpolitikáját, illetve XIV. Lajos politikai és katonai lépéseit egyfelől magyarázó-mentegető, másfelöl elmarasztaló nézetek könyvtárnyi irodalmából és irodalmáról: O. Klopp, Das Jahr 1683 und der folgende grosse Türkenkrieg bis zum Frieden von Carlowitz, Graz, 1882, 120 s köv.; Acsády !., Magyarország története I. Lipót és I. József korában. In: A magyarnemzet története, Szerk. Szilágyi S., VII, Budapest, 1898,182, 202—203,405-^106,441; A:. Köhler, Die orientalische Politik Ludwigs XIV. Ihr Verhältnis zu dem Türkenkrieg von 1683, Leipzig, 1907, 82 s köv.; G. Guillol, Léopold 1er, les Hongrois et les Turcs, Revue d'Histoire Diplomatique, 1911 ; W. Platzhoff, Ludwig XIV, das Kaisertum und die europäische Krisis von 1683, Historische Zeitschrift, 1920; O. Redlich, Österreichs Grossmachtbildung in der Zeit Kaiser Leopolds I, Gotha, 1921, 244—249, 310—311; R. Lorenz. Türkenjahr 1683, Wien, 1933, 84 s köv.; G. Wagner, Das Türkenjahr 1664, Eisenstadt, 1964; Köpeczi В., Franciaország a birodalom megmentője és a kereszténység bajnoka. Vasi Szemle, 1964; Marosi E., Megjegyzések az 1664. évi hadjárat és a vasvári béke értékeléséhez. Hadtörténeti Közlemények, 1971; H. Hantsch, Die Geschichte Österreichs2, Graz—Wien—Köln, 1953, II, 31—35, 45—46. 10

Vö. Europa а 16—17. században, TSz, 1979, 2, 300—304. 11

Horváth M., A XVI-dik század első felének jelleme Magyarországban, In: Horváth M. kisebb történelmi munkái, III, Pest, 1868, 5—9.