Századok – 1986
Folyóiratszemle - Cabral Manuel Villaverde: Az állam és a portugál munkáltatók a munkásosztállyal szemben 1890 és 1914 között 899/IV
900 FOLYÓI R ATSZEM LE Cabrai hangsúlyozza, hogy az ipari termelés évi átlagos 7%os emelkedést mutatott 1881 és 1917 között. Egészében hozzáteszi, hogy az ipari forradalom messze nem fejeződött be, de így volt ez a szomszédos Francia- és Olaszországban is, mint ahogyan e két latin országban sem alakult ki a megfelelő domináns „ipari kapitalista" ideológiai szemlélet. Az ipari termelés szoros kapcsolatban maradt a mezőgazdasággal, sőt a latifundiumos szerkezetű mezőgazdasággal, egyfelől ennek termékeit dolgozta fel, másfelől az egész új vegyiipar struktúrájának meghatározásánál. A társadalmi szerkezet átalakulásánál a jellemző a gyors urbanizálódás volt. Míg az 1890-es népszámlálás adatai szerint a lakosságnak 8%-a élt a 10 000 lakosnál többet számláló városokban — ez a szám 191 l-re 18%-ra emelkedett, s ugyanezen periódusban a városi lakosság általában 10%-ról 25%-ra emelkedett. A városi lakosság fele azonban két nagyvárosban, Lisszabonban és Portóban élt. 1911-ben Lisszabonnak félmillió lakosa volt, s közülük mintegy 45% helyezkedett el az iparban és szállításban. A munkásság belső összetételét illetően: 50 000 munkás dolgozott az ipari üzemekben, 30 000 az építőiparban és 20 000 a szállításban. Portónak ugyanekkor 200 000 lakosa volt, akiknek fele dolgozott az iparban, illetőleg szállításban. Porto még erősebben iparosodott város volt, mint Lisszabon, itt a 40 000 munkásnak mintegy fele olyan üzemekben dolgozott, amelyek 80 munkásnál többet foglalkoztattak. Végeredményben ami a társadalom belső átstrukturálódását illeti, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 1890 és 1911 között 61,5%-ról 57%-ra esett vissza, míg az iparban és szállításban foglalkoztatottaké 22%-ról 28%-ra emelkedett. Maga a portugál munkásmozgalom az 1870-es években volt kibontakozóban, s egymás mellett jelentkezett a szocialista és az anarchista irányzat. 1872-ben alakult meg az első munkásszervezet, és 1875-ben az első szocialista párt. Ami az egykori állami reakciókat, szemléletet illeti, a szerző szerint ekkor erre a liberális felfogás volt a jellemző. A munkáskérdés modern formában azonban már csak később, az 1890-es évek kezdetén vetődött fel — az angol „üzemi törvények" mintájára Portugáliában is ekkor vezettek be ilyen típusú reformokat. Mindezt viszont egy agrárius védővámos gazdaságpolitika kísérte, ami a liberális szemlélet és politikai gyakorlat gyengülésére vezetett. így miközben egyfelől a munkásmozgalom felerősödött, az állam fokozottan a munkásellenes erőszak fegyverével élt — amit az is jellemzett, hogy ekkor, 1896-ban fogadtak el anarchistaellenes törvényeket is. E korszakban más mozzanatok is jelzik, hogy a munkás-szociális kérdés tudatossá válik. Tény, hogy egyfajta megtorlási politika mellett a századforduló éveiben Portugáliában is érezhetően javultak a dolgozók életkörülményei. Ugyanakkor nagyban előrehaladt a dolgozók szervezkedése is. Az 1909—1910-es összeírás szerint (tehát még a köztársaság kikiáltását meghozó forradalom előtt) a dolgozók 5%-a volt már szervezett, s ha e statisztikába az önálló kisiparosokat nem számítjuk, akkor a bérből élő dolgozóknak már 10%-a volt szervezett. A munkásszervezeteknél ugyanekkor szintén bekövetkezett egy belső aránymódosulás: a reformista szocialista és szakszervezeti csoportosulásokkal szemben ebben az időszakban az anarcho-szindikalista szakszervezetek létszáma és befolyása erősödött meg. A munkáskérdés „tudatossá" válásának olyan jelei is voltak, hogy az „akadémiai", egyetemi folyóiratokban, rangos kiadványokban is megjelentek olyan tanulmányok, amelyek a munkásság helyzetével, illetőleg a munkásmozgalommal foglalkoztak. Előfordult, hogy ilyen írások miniszterek tollából jelentek meg. Ezt jelezte a katolikus, keresztény-szocialista, keresztény-szakszervezeti irányzat szárnybontása — és a szociálpolitikai törvények kibocsátásának új szakasza. Ami az államhatalmi magatartást, illetőleg a kormányzóknak a munkáskérdésről kialakított véleményét illeti — kettős tendenciaként érvényesült egyfelől a liberális megközelítés, s az a bismarcki típusú konzervatív szociális politika, aminek Portugáliában ezekben az években is megvoltak a megfelelő képviselői — és akciói. így a századfordulós időszakban Joao Franco diktatórikus kormányzása idején, miközben a lisszaboni városi törvényhatósági szervekből kiűzték a köztársasági demokratákat, ugyanakkor szabad kezet adtak egy munkásszervezetnek — mindaddig, amíg az hangsúlyozottan vállalta, hogy csak „szűk munkáskérdésekkel" foglalkozik — és nem is érintenek politikai kérdéseket. így ez a munkásszervezet a Joao Franco-diktatúrának valamiféle „bázist" is nyújtott — s ezért hangsúlyozza a szerző, hogy e 1904—
