Századok – 1986
Történetirodalom - Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban (Ism.: Erdődy Gábor) 880/IV
880 TÖRTÉNETI IRODALOM mok helyett demokratikus irányba nyitottak, liberáldemokratákká, majddemokratikus ellenzékké fejlődtek. Utóbbiak szerepe — kontrollfunkciójuk révén — még ott, ahol kisebbségben, ellenzékben maradtak is, a demokratikus nemzetállamok létrejöttében, stabilizálódásában aligha alábecsülhető jelentőségű. Csak mozzanatokat emelhettünk ki a tankönyv-című munkából, amely pedig a mai nyugatnémet történetírás műfajilag is újításokat tartalmazó, eszmékben bővelkedő, értékes alkotása. Ezernél is több cimet tartalmazó bibliográfiája világszerte hasznos segédlet lehet. A könyvet kronológia, név- és tárgymutató, valamint térképek egészítik ki. Utóbbiak pontatlan rajzolata és feliratozása, rossz nyomása nem méltó a kötet színvonalához. Gergely András PUSZTASZERI LÁSZLÓ: GÖRGEY ARTÚR A SZABADSÁGHARCBAN NEMZET ÉS EMLÉKEZET Magvető Könyvkiadó. Bp., 1984. 776 о. Elfogultságoktól mentes portré megrajzolására tesz ígéretet Görgey 1848/49-es katonai szerepét bemutató kötetében Pusztaszeri László. Célkitűzéseit a bevezetőben pontosan meghatározza: elsősorban hadtörténeti jellegű áttekintésre vállalkozik — az események pontos rekonstruálásán túl mindenekelőtt azon kérdések megfogalmazására, amelyek köré későbbi kutatásainak felépítését tervezi; a politikai összefüggéseket csak elkerülhetetlen esetekben kívánja érinteni — mivel Görgey hadvezéri működését a politikum azonban alapvetően áthatja, kénytelen végül is részletekbe menő fejtegetésekbe bocsátkozni; határozottan elhatárolja magát a Görgey-vitában való direkt állásfoglalástól — miközben írása nem más, mint a pártatlanságra törekvés szigorú korlátai közé szorított szenvedélyes vallomás. Pusztaszeri könyve a hatalmas szakirodalom ismereteit összegző, a kutatás jelenlegi állását tükröző, szintézisteremtésre irányuló alkotás. Olyan kézikönyv, amelyben az olvasó szinte a teljesség élményével ismerheti meg a legkülönbözőbb egykorú álláspontokat s a visszatekintő utókor ugyancsak gyakran ellentétes előjelű vallomásait. Szerző legfőképpen a memoárirodalomra támaszkodik. Gondosan illeszti egymás mellé az azonos kérdésre vonatkozó részleteket. A teljességre való törekvést a pártatlanság igényével összekapcsolva messzemenő lehetőséget biztosít az olvasó számára, hogy a rendelkezésére bocsátott ismeretanyag birtokában aktívan vegyen részt saját álláspontja kialakításában. Az olvasói szabadságot bizonyos esetekben azonban túlzottnak érezzük; az olykor reflektálatlanul hagyott (s ezzel a szerző azonosulását sejtető) idézetek mellől hiányoljuk a forrásokkal ütköztető határozottabb vonalvezetést. Pusztaszeri körültekintő elemzésekkel igyekszik a homályos részleteket tisztázni, gyakran feloldhatatlan ellentmondásokat megszüntetni. Előadásmódja szinte lexikonszerűen aprólékos, olykor filológiai pontosságra törekvő, aminek eredményeként fontos részletkérdésekben képes korábbi tévedéseket helyreigazítani. Ezirányú fejtegetései azonban olykor túlterhelik a főszöveget, megtörik az előadás folyamatosságát. Említett esetekben talán helyesebb lenne a lábjegyzetek nyújtotta lehetőségeket fokozottabb mértékben kihasználni, mint ahogy az elmondottak követését is jobban elősegíthetné térképek és mellékletek gyakoribb beiktatása. Megelőlegezett módszertani észrevételeink távolról sem kívánják kétségbe vonni azt, hogy rendkívül igényes, az olvasottakat többszöri újragondolásra, több megállapításában vitára késztető munkával állunk szemben. Csak sajnálhatjuk, hogy a szerzőnek nem volt lehetősége kutatni a bécsi levéltárban, hiszen így — mint azt maga is jelzi — a források fontos részének ismerete nélkül volt kénytelen álláspontját megfogalmazni. Görgey szereplését vizsgálva Pusztaszeri sorraveszi és elemzi a szabadságharc kulcsepizódjait: a határátlépés problémája 1848 őszén, a Váci Nyilatkozat, a gödöllői tanácskozás, a Függetlenségi Nyilatkozat, Buda ostroma, a szegedi koncentráció kérdése stb.... Mivel ismertetésünknek a mindent érintő részletekbe menő elemzés nem lehet célja, néhány alapkérdés kiemelésével szeretnénk a könyv mondanivalójának lényegéhez eljutni, s azzal kapcsolatos észrevételeinket megtenni.
