Századok – 1986
Történetirodalom - Langewiesche Dieter: Europa zwischen Restauration und Revolution 1815–1849 (Ism.: Gergely András) 876/IV
876 TÖRTÉNETI IRODALOM Ennyi minden fért bele ebbe a jó 300 oldalas kötetbe (ami, hangsúlyozzuk, távolról sem a teljes életmüve Vita Zsigmondnak). Aligha írhatunk le könyvről elismerőbbet annál, mint hogy az illető kérdéskör kutatója nem kerülheti el a kézbevételét. Úgy hisszük, meggyőztük olvasóinkat arról, hogy Vita Zsigmond tanulmánygyűjteményét megilleti ez az elismerés. Trócsányi Zsolt DIETER LA NGE WIESCHE: EUROPA ZWISCHEN RESTAURATION UND REVOLUTION 1815—1849 (OLDENBOURG: GRUNDRIß DER GESCHICHTE 13) München, 1985. 252 o. EUROPA A RESTAURÁCIÓ ÉS A FORRADALOM KÖZÖTT 1815—1849 (OLDENBOURG: A TÖRTÉNELEM VÁZLATA 13) A Jochen Bleicken, Lotharr Gall, Hermann Jakobs és Johannes Kunisch által szerkesztett sorozat alapvetően különbözik a szokásos szintetikus egyetemes történeti összefoglalásoktól. Az egyes kötetek első része — hagyományos módon — magvas történeti összefoglalást nyújt, szemléletileg a legújabb kutatásokat kivonatolva. Igazi újdonsággal szolgál a második rész, amely a kutatás helyzetét, a vitás kérdéseket, a nemrégiben megoldott és megoldandó problémákat sorakoztatja fel. Végül a harmadik rész az eddig szokásos tömör szakirodalmi tájékoztató helyett részletes, főként a legutóbbi évekből származó müvekre hivatkozó bibliográfiát ad. A kiadó ígérete szerint a teljessé váló sorozatot az újabb kiadásokban folyvást felfrissítik majd, abban az ütemben, ahogyan ezt a kutatás fejlődése indokolttá teszi. A húsz kötetre tervezett sorozat az európai történelmi fejlődést foglalja össze, s elsősorban az egyetemi hallgatók, történelemtanárok tájékoztatását szolgálja. A Münchenben megjelenő vállalkozás a német történelemnek természetesen különös figyelmet szentel. Terv szerint az első tíz kötet hagyományos időrendben a görög történelemtől az újkorig (a reformációval és az ellenreformációval bezárólag) tárgyalja Európa történetét. Ezután az abszolutizmus kora következik, majd 1789 — 1815— 1849 —1890— 1918 — 1939 évszámai jelölik ki a következő kötetek időhatárait. A huszadik századi német történetet tárgyaló kötetek következnek, végül az 1945—1963 közötti világpolitikai összefoglalás teszi teljessé a sorozatot. Az 1980-tól megjelenő kötetek közül 1985-ig a két ókori, a 15. századi, két, a 19. század első felét tárgyaló (1789—1815—1849), illetve a náci Németországgal foglalkozó és az 1945 utáni világhelyzetet bemutató kötet látott napvilágot. A sorozat egyharmada tehát már megjelent. A Dieter Langewiesche tübingai professzor által írott, az 1815—1849 közötti korszakot és kutatását bemutató kötet terjedelmének mintegy fele a történeti összefoglalás, egynegyede a vitatott problémák elemzése és egynegyedét teszi ki a bibliográfia. Előrebocsáthatjuk: e megoldás legnagyobb veszélyét, az ismétléseket, a szerzőnek sikerült elkerülnie. Sőt az az érzésünk, hogy az első résznek szándékos intenciója, hogy olyan, lehetőleg értékelésmentes leírást adjon, amely felkelti az olvasó kíváncsiságát : miért történt így? Szükségképpen történt-e? Honnan tudjuk mindezt? — S erre ad választ a második rész, s a technikailag gazdaságosan megoldott és egyúttal hallatlanul bőséges irodalmi utalásokat oldja fel a harmadik rész bibliográfiája. A történeti előadást tartalmazó első rész kétharmad—egyharmad arányban oszlik meg 1815—1847, illetve 1848—1849 eseményei között, sőt, ha nem számítjuk a korszak egészére kitekintő, hatalmi rendszerrel és a társadalmi fejlődéssel foglalkozó bevezető fejezeteket, úgy a szűkebb értelemben vett politikai történeti előadás már a forradalmak javára billen. Lépjünk közelebb a szerző történeti előadásához! A korszak egészét olyan küszöbzónának tekinti, amely az „óeurópai rend" és a „modern társadalom" között helyezkedik el. Tartalmát abban az
