Századok – 1986
Történetirodalom - Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája (Ism.: T. Mérey Klára) 873/IV
873 TÖRTÉNETI IRODALOM Milnyikov jogosan utal nemegyszer az ellenreformáció negatív hatására a cseh kultúrára, és ezen belül is a jezsuiták negatív szerepére, de akkor nem ártott volna utalni arra, hogy maga Dobrovsky is jezsuita volt a rend 1773-as feloszlatásáig. A kormányzat részéről jövő németesítés hatását is némiképp eltúlozza a szerző, a német nyelv kiemelése egyszerűen racionális állami megfontolás volt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mozgalom számos vezető egyénisége, Dobrovskyt is beleértve, németül írta nagy munkáit, mert ezt tartották a tudományos nyelvnek. Milnyikov maga is utal rá, hogy csak a harmadik szakaszban vált erkölcsileg kötelezővé a német helyett a cseh használata, a külföldnek szánt (pl. természettudományi) munkákban természetesen még akkor sem. Ehhez kapcsolódik a csehországi németek kérdése. Milnyikov csak röviden utal a németek jelenlétére a peremterületeken és a városokban, meg néhány szereplő személyiség német eredetére. Úgy véljük, a „deutschböhm" problematika több figyelmet érdemelt volna, kissé a magyarországi „hungarus" kérdésre is emlékeztet, részben mégis eltérő. Különösen Bolzano esetében lett volna érdemes erre kitérni. De, mint mondottuk, voltaképpen illetlen ilyen észrevételekkel előállni ilyen jelentős, jól sikerült munka esetében. Hiszen ez a könyv nemcsak tényleges mondanivalójával, a cseh kultúra egy jelentős szakaszát bemutató megállapításaival érdemel figyelmet, hanem módszertani felfogásával is. Érdemes volna a könyv magyar nyelven való megjelentetésén gondolkodni. Niederhauser Emil KERECSËNYI EDIT: A MURAMENTI HORVÁTOK TÖRTÉNETE ÉS ANYAGI KULTÚRÁJA Zalai Gyűjtemény 20. sz. Zalaegerszeg, 1983. 369 o. A kötet közel 25 év szorgalmas néprajzi gyűjtőmunkájának eredménye. Kerecsényi Edit e művében hazánk egy kisebb etnikai csoportjának, a Mura melletti, káj-horvát nyelvjárást beszélő 8 falu lakosságának múltjáról és jelenéről ad — igen figyelemre méltó — képet. A munka két fő részből áll: az első a Dél-Zalában fekvő említett horvát falvak történetét tekinti át nevük első említésétől napjainkig, a második pedig azok anyagi kultúrájának néprajzi sajátosságait ismerteti az etnográfia leíró módszerével. Mindkét részből egyképpen sokat profitálhat a történész, akinek a történelem eseményei, alakulásai mögött mindig is feladata volt és lesz vizsgálni magának az embernek, kultúrájának, gondolkodásmódjának, magatartásának időbeli változásait. S ez utóbbi területen a történettudomány az ún. segédtudományai közül legtöbbet a néprajztudománytól kaphat. Kerecsényi Edit a Zala megyei horvátok történetének áttekintésével kezdi munkáját, kifejtvén, hogy az általa tárgyalt kis néprajzi csoport a muraközi horvátság Murán átvándorolt utóda, amely az idők folyamán magába olvasztotta az oda települt magyar, szlovén és egyéb anyanyelvű lakosokat. Állításának igazolásához a Batthyány-levéltár, a Zágrábi Érseki Levéltár, a zalavári hiteleshelyi levéltár és a Vas megyei Levéltár káptalani hiteleshelyi anyaga mellett bőven merít a Mohács előtti oklevelek gyűjteményéből, s más, részint a helytartótanácsi és a kamarai levéltár, részint a családi levéltárak anyagából. Ezek mellett a történeti irodalom országos és regionális, illetve helytörténeti kutatási eredményeit is felhasználja. A statisztikai adatok imponálóan széles körű feltárását nem tartja elég meggyőzőnek, és ezért külön fejezetet szentel a 8 község története egyenkénti részletes feldolgozásának. Izgalmas részleteket tár az olvasó elé e települések lakóinak életkörülményeiről, a nagybirtokon robotoló jobbágyság nehéz életéből. Ezek az adatok is alátámasztják azt a feltevést, s megerősítik azt az álláspontot, amely szerint parasztságunk történetének egyik legkeservesebb időszaka a 18. sz. második felében kezdődő, majd a 19. sz. elején folytatódó allodizációkkal kapcsolatos birtokrendezések ideje volt. Táblázatai, amelyekben egy-egy falu
